Piactér

//Rosszban sántikálók//

*Előre kerül, bár egyáltalán nem kövér, épp ellenkezőleg. Persze el kell ismernie, hogy a nővel ebben nem vetekedhet. Első dolga lesz, hogy a zsákokon léha ágyat vessen magának. Nem kényelmes, de nem számít. Nozarin egy kicsit céloz, majd egy íves dobással visszakerül a cipó a helyére.*
-Nem vagyok éhes.
*A többit hagyja elmenni a füle mellett. Sajnos felelőtlenül varázsolgatott, már belátja. Nem is sajnálja, hogy megsemmisítette a fegyvert, igazából annyira nem jó. Azt sajnálja, hogy nem tette jéggé a padlót, majd légformában nem menekült el. Nem hitte volna, hogy az a patkány ennyire sértődékeny.*
-Amúgy döntsd el, hogy milyen formában szeretnéd kapni a mágikus fegyvert... vagy akármit. És majd mutassa valamit, ami hasonlít rá. Aztán holnap nekiállok.
*Érdektelenül nézelődik, kicsit fáradt, de leginkább kedvetlen.*
-Még nem is mondtad meg a neved... és gondolom nem lep meg, ha inkább egy másik városban találkozunk. Mondjuk Délvölgy falvában. Onnan már csak egy nap az út.

//Rosszban sántikálók//

*Kicsit toporog, míg a másik nagy körültekintéssel szabadul meg a motyójától, sűrűn hátrapillant, üldözőik itt vannak a közelben. * - Mondtam, hogy kövér vagy. * meggyorsítva a másik bejutását, a fejénél fogva szuszakolja beljebb. Óvatosan hajtja maga mögött be az ablakot, csak résnyire hagyja nyitva, hogy kémlelni tudjon. Kicsit mulatságos, ahogy lóg az ablak belső párkányán, mivel termeténél fogva nem éri a lába a földet. Bent sötét van, csak a kinti fény szűrődik be, ami nem sok. Sziluettek rajzolódnak csak ki, talán egy-egy zsák, hordó.*  - Ahha… ahogy a kocsmába. Nem tűnt még fel, hogy egyre nagyobb bajban vagy? * nem néz a férfira, csak a kinti történéseket figyeli. Hangja érdektelenséget mutat, nincs benne semmi indulat. * - Van mit. * félvállról vett köszönőmre, hasonló válasz. * - Még egy darabig keresni fognak, szóval egy-két órára itt húzzuk meg magunkat.  A pék hajnalban szokott lejönni, addigra el kell tűnünk. Nem szereti az idegeneket. * csukja be végül teljesen az ablakot, s ereszkedik le. Ha addig nem húzta arrébb a kaszvány seggét, akkor még az is meg lehet, hogy megtapossa egyik mancsát. Bár kinézhető lenne belőle, de ez csak puszta véletlen, ami miatt mondjuk attól még nem lesz bűntudata. Pár pillanat múlva egy kisebb lángocska jelenik meg tenyerébe. Nem túl nagy, de néhány lépésnyi távolságot bevilágít. A helység nem túl nagy, néhány lisztes zsák a sarokban, hordók, egyéb hozzávalók egy polcon és egy asztal melyen különböző használati tárgyak hevernek. Elindul a polchoz, a lángocska követi, nem távozik mellőle. Leguggol s egy kosárból kisebb cipót vesz elő. * - Nesze, egyél! * dobja a másik felé. Majd ő is magához vesz egyet és feldobja magát az asztalra. * - A megmaradt kenyeret mindig idehozza, hogy aztán másnap szétossza a szegény gyerekeknek. Jössz nekem eggyel.

//Rosszban sántikálók//


*Nozarin nem örül, hogy ennyi energiát ölnek beléje és meg is bánta, hogy nem akarta megbűvölni a lépteit, ami miatt el is lesznek képesek állni az útját. Nagyot sóhajt, kénytelen lesz valami komolyat is alkotni, ha épségben ki akar jutni. De akkor, egy őrangyal lép közbe. Fel is néz, szárnyai nincsenek, de elfogadja égi védelmezőjének. Lábbal próbál lejutni, így ha valamit szórakoznia kell, akkor megteheti. Azért egyet simít felfele az ujjával, pár jó szóval, ami által még egy vékonyka falat felhúz a barátainak, hadd gondolkodjanak. És persze, hogy ne lássák, merre ment.*
-Először is. *A motyóját küldi át az ablakon, semmi kedve zsákkal a hátán lemenni. Amikor áttuszakolta magát is, körbenéz, nincs annyi kedve felkelni.*
-Megoldottam volna... de kösz.
*Jegyzi meg halkan.*

//Rosszban sántikálók//

- Kapjátok el a kis patkányt! - újabb felszólítás hasítja a levegőt. - Merre ment? Ott szalad! * tanácstalanság, majd felfedezés. - Ti menjetek arra, kerítsétek őket elő! Akár a föld alól is! * a hártya vékony fal úgy tűnik feltartja üldözőit a férfinak. Tanácstalanul torpannak meg előtte, nem akarnak úgy járni, ahogy előbb társuk a kocsmában. Ám, teljesen nem lélegezhet fel a mágus, hisz egy kis sikátorban újabb üldözők bukkannak fel. Televigyorral indul meg felé az egyik melák, mögötte pedig két satnyább társa. Lys néhány sarok után felkapaszkodott az egyik lapos háztetőre, onnan figyelve a további eseményeket. Árnyként követi őket, háztetőről háztetőre, nincs szándékában segíteni a mágusnak, hisz azt az elvet vallja, mindenki „egye meg azt, amit főzőt”. Másrészt bízik abban is, hogy eme kis sértés, önérzet tiprás nem hagyott olyan nyomot a tolvajban, hogy túl sok energiát öljön bele elfogásukba. Tévedett, ma rossz napja lehet, aránylag érti a viccet, s ilyen közjátékok felett elsiklik. Bár fogalma sincs, mennyiben volt része. A lényegen nem változtat, több embert küld a mágus után. Mondjuk ha azt vesszük nincs mint csodálkozni, elég tenyérbemászó feje van Bocskornak. Hátat fordíthatna az eseményeknek, mégsem teszi. Vannak sejtései, hogy merről próbálják közre fogni Nozt. Meglapulva, mint egy macska várakozik, fülel s amikor úgy érzi eljött a megfelelő pillanat, a gondosan összerakott ládákat a mamlaszék fejére borítja. Valaki reggel nagyon morcos lesz, ha meglátja mi lett a piacra szánt, káposztáival és almáival. * - Te szuka! * ilyen kedves szavak mellett ugrik ki a sikátorból s a mágus nyomába ered. Ha nem szándékszik őt is lefegyverezni nagy ijedségében, akkor egy sarkon megragadja ingét s behúzza a kihalt utcára. Maguk mögött hallják keresőik kiabálást.* - Mássz be! * áll meg egy pince ablaknál s nyitja ki s fejével is int a férfinak. Az ablak nem túl nagy, Lysnek nem okoz problémát bemászni rajta, ám a mágusnak akadhatnak vele gondjai. *

//Rosszban sántikálók//

*Nozarint ezek után nem kell félteni, siet ő messze. Elsőként fordul azonnal jobbra, hogy a fogadó hátsó fala takarja el , nehogy egy ablakon elé ugorhassanak, utána egyből balra, hisz a lehető legmesszebb akar jutni. Ha üldözői nem adták volna fel ilyen egyszerűen és átallanak még továbbra is utána jönni, akkor pár háztömb múlva úgy dönt, hogy meghecceli őket és egy szűk sikátorban felhúz egy deresen fehér, két méternél is magasabb jégfalat, hogy teljesen elállja az útjukat. Azt már nem fogják elsőre látni, hogy ez a fal alig vastagabb, mint egy pénzérme állítva, de nem is kell. Úgy se mernek gőzerőből nekifutni. Ha mégis, akkor a következőnek már tudja, hogy milyen vastagságúnak kell lennie. Hadd szívjanak.*

//Rosszban sántikálók//

*Visszavágónak nincs értelme, hisz az egész, amiért hajlandó lett volna bevállalni, hogy a Bocskoros kapjon néhány pofont, most vált köddé, vízzé, nevezze mindenki annak, aminek akarja. Az esze neki is a helyén van, s már feleslegesen nem akar nagyobb bajt a fejére. Ezek után már biztos, hogy a fickó cinkostársának titulálják. Mióta csak beleütközött csak a baj van vele. S hogy most jut eszébe fitogtatni tudását az az ő baja. Nem is foglalkozik vele, ami azt jelenti, hogy nem várja meg a hókoszpókusz végét, de még a kezdetét sem. Így valószínűleg hamar maga mögött hagyja. Néhány percet talán nyer vagy csak annak a töredékét, hisz egy kocsmának ablaka is van. És nem restek használni. *

//Rosszban sántikálók//

*Meglepi, hogy a nő nincs benne egy visszavágóban, pedig alig egy perce vetette a férfi szemére ugyanezt. Nem mintha nem peregne le róla. Ami pedig a menekülést illeti, neki helyén van az esze és pár ajándékkal meglepi őket. Az első egy sárgadinnyényi jéggömb, amit komótosan elhajít, majd mutatóujjával a levegőbe egy metszést ejt, amitől ezer apró szilánkra robban szét, tölcsér alakban ezer szilánkot szórva szét. Persze arra figyel, hogy a lényeges elemek azért kapjanak az áldásból, ezért is ment ilyen messze. A szilánkok persze magában jelentéktelen sebzésűek, ha éppen nem a szemet vagy érzékeny területet lőnek meg, bár pár csepp vér elcsöppenhet. Az egyszerű ruhák nem fognak ellenállást nyújtani, még a keményebb bőrök talán, de sebzés tekintetében jelentéktelen. Csak fáj. Nagyon. Ezek után már kétszer meggondolják, mennyire kívánják követni őket. A másik áldását ennek a káosznak a kihasználásakor lövi el, egy jégfallal elzárja a bejáratot, maga mögött természetesen. Innentől kezdve pedig, iszkiri, túl sok energiát pazarolt már el így is!*

//Rosszban sántikálók//

*Nem kérlelő a tekintete inkább morcos, olyan akinek nem tetszik az, ahogy állnak a dolgok. Az utolsó pillantása is inkább megvető. * - Nehogy azt gondold, hogy ingyen fogok dolgozni. * minthogy kiskutya módjára követi a férfi, még mielőtt az megszólalna veti oda neki a szavakat.* - Nagy mágus,mi? Nem vagy te más csak szókirály! * az ajánlatra csak felvonja a szemöldökét, talán valami meg is csillan benne. Végig hallgatja a bölcselkedést, de amit utána lát az igazán nem tetszik neki. Valahogy nem nyerte el tetszését, hogy az a csoda semmivé vált. Már csak azért sem, mert morcos arcok fordulnak feléjük. * - Kapjátok el őket! * hangzik a parancs s máris hatan ugranak utánuk. * - Fuss! * ez a legjobb, ami elsőre az eszébe jut, s kilöki az ajtót maguk előtt. Az utca homályba burkolózik, csak néhány lámpás ad némi gyér fényt. Lézengő is csak alig akad. Ő maga jobbra veszi az irányt, hogy a mágus merre szalad az már az ő dolga. *

//Rosszban sántikálók//

*Lys kérlelésére teljes nyugalommal tekint vissza, arca végén egy megnyugtató mosoly. Látszik rajta, minden rendben lesz, nem kell aggódnia. Persze, szólni nem szól, de talán átragad Lysre is a nyugalom, ami árad a férfiból és megkönnyíti az átadást. A nővel együtt indul elfele és csak annyit súg hozzá, de úgy, hogy más rajtuk kívül ne hallja.*
-Ne aggódj, igazából akkor csinálok ilyen fegyvert, amikor kedvem szottyan. Csak neked, amilyen alakban a legjobban tetszik.
*Amikor az ajtóban állnak, elkapja Lys tekintetét és megpróbálja hátrahúzni, hogy figyelje az önfeledt nyomorultat, ahogy a kardot bámulja.*
-És most figyelj.
*Csettint egyet, majd a csodálatos kard úgy folyik el, mintha csak átlátszó sár lenne csupán, a darabjai úgy loccsannak a földön, mint tehénszar a macskakövön.*
-Soha ne teremts semmit, amit ellened is felhasználhatnak. És megmondtam, a mágia mindig nyer.
*Tudja, hogy ezt az a féreg se hagyja majd szó nélkül, de neki nem is az volt a fontos, hanem a pozíció. Most pedig, egyáltalán nincsenek körbevéve. Egy utolsó kérdést tesz Lys felé.*
-Nos, van még megtorolnivalód rajta vagy hagyhatjuk békén?

//Rosszban sántikálók//

- Okos döntés barátom. * biccent a fejével. Mintha a másik benga csak erre várt volna indul meg az asztal felé. Lys hitetlenkedve néz a mágusra, egy ekkora kincset csak úgy odaadni. Ez az egyik a másik meg, hát pont most adták oda a fizetségét. A harmadik meg, már teljesen beleélte magát, hogy valami izgalmas is fog történni a mai nap. Már bánja, hogy nem vert be az előbb egy nagyot Nozirannak. Követi a tekintetével a mamlaszt, ahogy elé sétál s hajlandóságot mutat arra, hogy rátegye a mancsát a kardra. Összeszorított ajkakkal kapaszkodik bele, újra ránéz a férfira, hátha meggondolta magát. Ha továbbra is kitart álláspontja mellett, mintha fogát húzná nyújtja azt, az érkezőnek. A fene nem akar egyedül ujjat húzni Nerronnal. Ha neki úgy tetszik, hogy átadja neki az értékét, tegye. De az fix, hogy ő nem fog hitelbe dolgozni. Átadván a kardot, leugrik az asztalról. A kéz is lekerül Narizan válláról, nem kell tartania attól, hogy eltévedt pofon gazdája lesz. Lys kihúzva a 160 cmjét veszi célba a kijáratot. Csak egy rosszalló pillantás küld a gyáva mágus felé. *

//Rosszban sántikálók//


~Akkor vak vagy.~
*Ennyit tesz gondolatban meg, de neki nem ér semmit se az ürge. Emiatt el is engedheti a dolgot.*
-Ha ennyire akarod, akkor megkaphatod. Nem jelent annyit, hogy emiatt el kelljen hagyjam a várost. Még elnézést is kérek, hogy bolondként fenyegetőzni mertem.
*A hangulata még mindig emelkedett, de nincs benne gunyoros él, komolyan mondja. Lysnek a kardról teljesen lemondva legyint, mintha csak szemetet tartana.*
-Add csak oda nekik, kifele menet megbeszéljük a fizetséged.
*Majd az alakra tekint.*
-Akkor nekünk dolgunk nincs már... akár mehetünk is mi ketten.
*Biccent a nő felé és, ha engedik, célba veszi az ajtót.*

//Rosszban sántikálók//

*A férfi csak felkacag, úgy tűnik egy cseppet sem hatja meg a fenyegetés. A kis vöröst is eltolja magától, hogy feltápászkodjon az asztaltól.* - Akár hogy is számolom, még mindig én vagyok erő fölényben veletek. S nem látom, hogy mi hasznom is lenne belőled, ha már itt tartunk. * tesz egy határozott lépést a kettős felé, miközben a körmét piszkálja. * - Fogalmad sincs ki vagyok igaz? Kérdezd meg a madárkát, ő majd elmondja. * bök az asztalon lévő lány felé. Eközben a mágus súlyos kezet érezhet a vállán. * - Igazán nem szívlelem, ha fenyegetnek.

//Rosszban sántikálók//

*Nozarin hátranéz és felismervén az alakot tekintete a gazdájára vetül, aki biztonságos távolságban nézi őket. A többiek miatt egyáltalán nem aggódik, nem volt öt perce sem, hogy teljesen maguk alá szarva nézték, melyik ablak a legszélesebb a kiugrásra. És amit a hely ura helybenhagy, azzal szembeszegülhetnek, egyszer. De ő teljes nyugalomban ül tovább, rosszabb helyzetből is kimagyarázta magát*
- Nanana, csak semmi megfontolatlanság. Mindketten tudjuk, hogy a mágia nyer az izomerő felett. És különben is, tényleg valami pótolható dísztárgyért eldobnád egy sokkal jövedelmezőbb barátság esélyét?
*Költői kérdés, közben fejtegeti üzletfele arcát.*
-Egyezzünk meg, te visszahívod a monstrumot és rászólsz a többiekre is, hogy nem illik a nőket így mustrálni. Én meg... meghívatom veled magamat az asztalodhoz, beszélgetünk és megígérem, hogy nem fogsz csalódottan távozni.
*Nagyon fájna neki, ha ki kéne sütnie a benga szemét egy gőzcsóvával, de megnyugtatja, hogy az begyógyul idővel. Nagy valószínűséggel belemegy, hisz még sem kockáztathatja meg, hogy két varázslóval is szembemenjenek. *

//Rosszban sántikálók//

A nevetésért egy szúrós pillantást kap a másik, s amolyan dacos kifejezést. Nem úgy sorolja ezeket, mint egy kislány, aki most készül az első bálozására. Bizony határozottan. Nagyon rosszul gondolja a másik, ha azt hiszi, mind ez számára újdonság. Bármelyik úri társaságban megállja a helyét… több-kevesebb sikerrel, mindig akadnak kivételek. Taníttatásánál nagyon is odafigyeltek arra, hogy efféle társaságban is megállja a helyét. Az már a sors kegyetlensége, hogy mesterét és gyámja testét megkínozva dobták a tolvajok utcájára, jelezvén, hogy ki az új úr.* - Te nem szeretnél engem táncra tanítani, mert akkor felcsert is fogadj magad mellé. * jegyzi meg közönyösen. Tud táncolni, annyira amennyire szükséges, valószínűleg senkit nem fog letáncolni a parkettról, de azért elég jól megy neki. A mosolygásra elnyom egy vicsort a másik felé. Kicsit groteszk és egyáltalán nem bizalom gerjesztő. * - Így jó lesz? Amúgy meg bókoljanak ők nekem. * vonja meg a vállát. Nem ám azt hiszi, hogy majd mert egy nemesi udvarban van, még hasra is fog esni előttük. * - Ki hitte volna… * forgatja meg szemeit a nincs pénz hallatán, s már folytatná, mikor a másik az asztalra teszi fegyverét. Most először nem jönnek a szavak ajkaira. Elmerengve nézi a jéghideg pengét maga előtt. * - Ez gyönyörű… * suttogja halkan, ahogy finoman végig futtatja ujjait rajta. Ám lehet, hogy ez volt az első ostoba lépése a másiknak, mivel más is felfigyel a páratlan fegyverre. Tolvajok székhelye ez, s van amiért még egymást is képesek leölni. Lys észbe kapva tolja vissza a barlangjába. Néhányan már közelebb is merészkedtek az asztalukhoz. Gyorsan tekint körbe felmérve a lehetőségeket. * - Keresni foglak. De most inkább foglalkozz vele. * bök a fejével a férfi háta mögé. Kop vagy éppen Hop - tudja őket a fene megkülönböztetni- áll mögötte, hogy megragadja a férfi vállát. Ha a férfi hátra néz, ő felkapja a kardot, s kilöki maga alól a széket, hogy utána az asztalra ugorjon. * - Na mágus, most mutasd meg mit tudsz. * böffenti oda a Nozarinak. *

// Rosszban sántikálók//

*Nozarin kedvesen felnevet, ahogy a nő sorolja a dolgokat, amiket akar. Imádja a komoly külső mögötti kislányt, aki alig tudja összekapkodni az ötleteit. Igazából rövidebb lenne azt mondania, hogy mindent a világon hozzon le neki és nem kéne így részleteznie. Valahol még az is tetszik neki, hogy mekkora áldozatvállalásnak mutatja be egy ilyen eseményt, amikor valószínűleg nem is volt még ilyenen. Csillogó tekintete el is bambul egy pillanatra a másik vonásain, majd észreveszi magát és visszatér a valóságba.*
-Nos, kettő hét múlva lesz, addigra szabatnod kell ruhát, ékszereket szerezned, meg kell tanulj keringőzési formákat. Az utóbbira akár meg is taníthatlak. Meg kedvesen mosolyogni és bókolni az egyébként elviselhetetlen uraknak. Meg ne csempéssz be semmit, főleg ne fegyvert, mert úgy is átkutatják a szobában hagyott holmijaidat, amíg lent bálozol. Valamint, ne lopj, mert minden sarokból figyelni fognak és az Amaron-ház feje még aznap lefejeztet, ha így bemocskolod az eseményt. A jutalmad értéke pedig, tőled függ.
*Lekapja az oldaláról a fegyvertokot és felrakja az asztalra, az üvegek alá. A kilógó fegyvermarkolat üvegnek tűnik, enyhén kékes, de ha a nő megfogja, érzi a hidegét. Nozarin kibontja a tokot és a mutató és középső ujjával kitolja a csodálatos fegyvert. Fájó szívvel adja, elég sok munkája volt benne, de most fegyverre amúgy sincs szüksége.*
-Pénz most nincs nálam, de ezért több száz aranyat is megkaphatsz. Olvadhatatlan jégből van, természetes tűz nem képes megolvasztani, sem felhevíteni, keménysége pedig nemesebb acélokkal vetekedik. Egy relikvia, ha úgy tetszik. Ennek fedeznie kell minden költségedet. Mivel a gróf úr szállása három napnyira van, tíz nap múlva számíts arra, hogy hintóra pakold a dolgaidat és indulunk. Útba fog esni pár falu, amiben napi szinten megszállunk, ez persze fizetem neked. Ott pedig nem kell fizess semmit, visszafele jön értünk hintó ugyanúgy. Egyéb kérdés?

// Rosszban sántikálók//

* Igazából ugyanott van, ahol eddig, okosabb nem lett és úgy bűzlik ez az egész, mint a fejetlen hal. De ha ő lenne a becsület mintaképe, nem itt ülne. Igazából lényegtelen is, ha megfizetik érte, csak a rend kedvééért kérdezett rá, persze azért nem lett volna rossz tudni. Azért pont ő nem akar lenni a fejetlen hal. Na meg, az árát ahhoz képest szabta volna meg, minden lehetséges buktató feljebb srófolja az árat. De ha már itt tarunk, ideje a fizetségről is szót ejteni.* - Jó akkor most beszéljünk, az aranyakról, mert egyelőre engem csak az érdekel, hacsak nem adod a félkarod, mert annak is igazán örülnék. * vigyorodik el. A többit meg majd ő kipótolja magának, de erről nem kell tudnia se Noznak se pedig a család többi tagjának. * - Persze, olyan összegbe gondolkozz, amivel ráveszel arra, hogy megérje nekem, elviselnem a társaságod. S a bátyádét, bár ha szerencsém van, ő szórakoztatóbb. S mellette...* ha azt hitte a férfi, hogy csak néhány arany fog hiányozni a családi kasszából, nagyot tévedett. * - … míg meg nem kezdődik ez az egész ünnepség állod vagy a bátyád nekem aztán édes mindegy, szóval álljátok… * javítja ki inkább magát. * - … a szállásom valami elfogadható fogadóban, mellette amit fogyasztok. S mivel egy kisasszony, legyen az akár köz- vagy főnemes egy ilyen eseményen nem jelenhet meg akárhogy minden napra s alkalomra egy megfelelő ruhatárat biztosítotok számomra. Annak minden szükséges kiegészítőjével. * hallgat el s úgy tesz, mint aki gondolkodna. * - Ó és még, a fizetség emelkedhet, ahhoz mérten, hogy mit is kell kiállnom ezalatt a három nap alatt. Szóval mit is ajánlasz és mikor is lesz ez a ceremónia?

//Rosszban sántikálók//

*Nozarin a felmerült érdeklődésre tartja a szemkontaktust, a szája széle gúnyos ívre hajlik. Kedvét még az sem szegi, hogy a nő úgy tesz, mintha semmit nem hinne el. Lassan kezdi megszokni tőle, hogy mindenbe bele kell kötnie, még akkor is, ha elhiszi a férfinak, amit mond. Hisz engedi, hogy az idejét rabolja.*
-Egyrészt, nem tudom, másrészt is érdekel, hogy miért tennék. De ne aggódj, nem is engem fogsz védeni... ugyanis végül úgy döntöttünk, hogy mindketten képviseltetjük magunkat. Még téged is akár átnyomhatunk, mint rokont vagy nemeskisasszonyi kísérőm, ha akarsz jó partit keresni magadnak az este alatt. Persze a legjobbat akkor elszalasztanád.
*Kacsint egyet játékosan.*
-Engem le fog igazolni a bátyám és ha úgy akarom, téged is családtaggá avanzsálunk. Akiket ismerni vélnek, attól nem kell kutyabőr. De a feladatod annyi lenne, hogy figyelj rá, amikor én elcsatangolok. Egy szép nő társaságát úgy sem kérdőjelezik meg mellette. És majd eldöntjük, hogy milyen tőről.

//Rosszban sántikálók//

* Néhányt hümmög miközben egyik karjával támaszkodik, a másikban pedig a poharát szorongatja, talán még bólint is, de hangjából és testtartásából érdektelenség sugárzik. Eleget jár ő a piacon, hogy az efféle hírek hozzá is eljussanak. A szolgálókban nem lehet megbízni. Szóval Noziran mondandója első felével semmi újdonsággal nem szolgál. Csak akkor emelkedik meg kissé a feje, mikor éppen azt a részt kezdi el ecsetelni, hogy ilyen vagy olyan módon, de családja hivatalos a dínomdánomra. Az est folyamán, úgy tűnik most tanúsít csak komoly érdeklődést a férfi iránt. A szék azon részét fogja meg, melyen terebélyes hátsója terül el, majd fordul szembe a mágussal. Elsőre azonban az érdeklődése csak abban merül ki, hogy alaposabban szemügyre vegye, amire eddig még időt sem szánt, az arcán kívül, de az már jóval előbb megtörtént a piacon. Na nem mintha most sütne a tekintetéből a kedvesség, inkább valami olyasmi, ami arra engedheti következtetni a férfit, hogy egy szavát sem hiszi. Legalábbis, ami a kilétét illeti. Újra végig futtatja tekintetét az arcon, melyet a szőke arckorona keretez, egy pillanatra még a kék szempárba is belefúrja sajátját, aztán következik az orr és a száj. Elégedetten mosolyodik el, mikor felfedezi a halvány karcolásokat, melyet a rózsa tövisei okoztak neki. Aztán következik a ruházat, semmi elegancia, semmi kirívó nincs rajta. Van szeme az ilyesmihez, öt rezet nem adna egyik agyon nyűt rongyáért sem. Megeshet, hogy már a másiknak kényelmetlen lehet az az alaposság, amivel méregeti. Gúnyos kacaj tör fel belőle, s még haját is hátra veti. - Ó hát persze, te mint nemes, bocskoros talán az! * hajol vissza, s néz a mágus szemébe. *- Ez a mai nap legjobb vicce, de már önmagában az is mulatságos, hogy ezt annyiszor hazudtad, hogy magad is elhiszed. * Könyöklő kezének mutatóujjával ajka és álla alatti kis részt dörzsöli meg. * - De tessék csak folytasd… * nem titkolja, hogy jót mulat az előadott mesén s a további feladat ismertetésen.* - Na és mondd, te… nemes, miért kellene tartani attól, hogy ott bárki is az életedre törjön? Egy bálon nem szokás embereket öldösni. * vonja fel az egyik szemöldökét. Legalábbis az ő elképzelései szerint, persze mindenhol vannak hatalmi harcok, még egy tolvajok között is, de ha valóban nemes és még azok között is csak a középréteg legalján helyezkedik el, igazán nincs mitől tartania. Ha meg mégis valami más van mögötte, akkor arról szeretne tudni, ha már elfogadja a Bocskoros ajánlatát. *

//Rosszban sántikálók//

*Nozarin örül, hogy a csapos gyorsan visszavett ellenszenvéből, egyáltalán nem mer beszólni a férfinak, pedig még egy pohár vizet sem vett. Megvannak a máguslét előnyei. Persze, amíg a nő elvan, addig ő se lehet tétlen és a gyanútlan csapossal üzletel egy kicsit. Mert, bár kicikizte a nőt az aprópénzes dolgok miatt, de a háta mögött Nozar pofátlanul üzletel ilyesmikkel. Sőt, lényegében ebből él meg szegényebb napjain.*
-Na, egyezkedjünk. Hozz egy üveg bort abból, amit ez a nő kért, na meg három másik üres üveget és olyan látsz, amitől kettéáll a füled!
*Erre felvonja a tekintetét a csapos.*
-Itt nincs ám hitelre semmi!
*Hallja a mogorva választ, de attól még gyanakvón megteszi azt, amit a férfi mond. Igazából, a tömeg semmittevéséből Nozar tudja, hogy akár simán ki is rabolhatná, de látszik, hogy győzött benne a jóérzés. Elsuttog pár szót, majd koccant kettőt a teli üvegen. Semmi hatás nem látszik, nem is fog, Nozar csak szívatásból várakoztatja a csapost. Majd elkezdi az egyik üvegből a másikba tölteni a bort egészen addig, hogy éppencsak be lehessen nyomni a dugót a tetejére. Majd elkezdi megtölteni a második üres üveget is az első tartalmával. Amikor a felénél jár, a csapos szeme kezd ám gúvadni, mint a csigának, a harmadiknál pedig a félhisztérikus röhögésnél jár. Nozar pedig van annyira suttyó és gyorsan meg is húzza még gyorsan, amíg a mágia hatása tart. Majd előveszi a zsebkendőjét és eltörölgeti vele az üveg nyakát.*
-Nyugalom, nem mehet bele semmi.
*Ez nem teljesen igaz, de úgy sem fognak rájönni, nem köpött azért bele.*
-Nos, ezt visszaadom, mert a tied, ezt a kettőt megtarthatod, ajándék, a harmadikat pedig, nos az az enyém. És egy üres poharat is kérnék.
*A poharat megkapja, majd a már az ő tulajdonát képező üvegből meg is tölti a poharakat. Így már két teli pohár is várja, egy a sajátja, egy pedig Lysnek van fenntartva, aki láthatólag megy el. Ez persze teljesen lehangolja, szép lassan kezd el az asztallap felé merengeni, amikor hirtelen érzékeli az ismerős hangot. Így vissza is zökken a valóság keretébe. És azt, hogy tepernie kell, ha meg is akarja tartani a hallgatóságát.*
-Nos... Vagyis khm...
*Lejjebb veszi a hangját, részben azért, hogy ne hallják, de a fogadós is kap egy mogorva pillantást tőle, hogy most legyen szíves távolabb helyezkedni, most neki nem kell a plusz fül.*
-Az egyik magas rangú grófnak gyereke született és emiatt mindenki, aki számít, meg aki annál kevésné három pofátlanul fényűző napon át dicsérgetheti az ifjút. Tánc, lovaglós vadászat, meg minden. Ebben még nincs semmi érdekes. Ellenben az a rossz pletyka járja, hogy a gróf úr itt-ott komoly fizetési problémákba ütközött, leginkább kártyaszenvedélye okán. Még ilyen is előfordul. Azonban, amikor a bátyám hírnökkel jeleztette, hogy nem tud megjelenni az eseményen, elég furcsa dolog történt. Pár napon belül, szinte rekordsebességgel érkezett egy szívhezszóló sajnálkozó levél, a végén egy burkolt fenyegetéssel, minthogy "azért remélem, hogy ezen mulasztásuk nem hagy sokáig foltot a ház nevén, bár sajnos nem tehetek az ellen, amit a rossz nyelvek mondanak". Tehát a gróf úr úgy látszik politikailag is neki kíván ütközni azoknak, akik visszautasítják. Az egyik lehetőség, hogy a pletykák alaptalanok és ezt egy kemény erőfitogtatással be is bizonyítja... a másikra pedig sokféle magyarázat lehet. Mi meg csak középnemesek vagyunk, egy ilyen úr úgy tapossa el a házunk, ahogy kedve akad. A lényeg, a bátyám nem akar elmenni, de képviselnünk kell magunkat. Tehát ez engem jelentene... és egy kísérőmet.
*Talán ennyiből már a nő is összerakta, hogy még is mi lenne a feladat.*
-Ami a feladatot illeti, egyrészt nem mutatkozhatom egyedül, másrészt valaki olyanra van szükségem, aki akkor sem elveszett, ha minden fegyverétől megfosztják. Még az sem kizárt, hogy a mágiahasználatot is meg fogják nehezíteni. A jutalmazás pedig, lehet aranyban is, ekkor szerencsére a bátyám számláját terheled, aminek én csak örülni fogok. De először is, érdekel-e a dolog?
*Túl sokat beszélt, lehet a nő éppen fejjel támasztja az asztalt és horkol. *

//Rosszban sántikálók//

- Pff… * orr felhúzva, csak ennyit válaszol, mind a kedvességre, mind az ajánlatára, azzal sarkon fordul. Bár azért szöget üt a fejében, egy lehetséges nagyobb zsákmány reménye. Végre sikerült túl jutni, aznapi zsákmányán, ebből egy ideig csak meglesz valahogy. Még rá se néz a magát Norzarinak nevező fickóra, úgy veszi az irányt az ajtó felé. Mostanában elég unalmas az élet, s azért többre is képes, holmi utcai tolvajlásnál. Keze lecsúszik az érdes ajtólapról, s megrázza a fejét, ahogy visszafordul az ajtóból. Hanyagul ül fel oda ahol az előbb ült. Ugyanilyen hanyagsággal vesz kezébe az ott hagyott borát, s kortyol bele. – Hallgatlak. Aztán majd eldöntöm érdekel e. * csak szeme sarkából pillant a fickóra, amely az nem igazán láthat az arcába hulló rövidebb fürtöktől. Kedvesség? Arról a másik csak álmodhat. *

//Rosszban sántikálók//

*Megsajnálja a nőt, ahogy érzékeli a félelmét. Nem érti a másiknak ezt a túlzott komolyságát, de a környezetük is mintha világégésre készülne. Innen már tényleg kezdi úgy gondolni, hogy a nőt ismerik itt és nem ez lenne az első alkalom, hogy megpróbálja szétverni a helyet. Nagyot sóhajt és és a levegővel együtt engedi ki minden további harci szándékát, midőn keze újra az asztalt támasztja.*
- Egy kis kedvesség csodákra képes, néha kipróbálhatnád. Na meg, gazdagon meg is jutalmazódnál. Már, ha komoly feladatok is érdekelnek, nem csak aprópénzzel való játszadozás.
*Meglebegteti előtte az ajánlatát és kicsit cikizi a másik zsákmányát. Igazából, a nő egyáltalán nem győzte meg, jó eséllyel csak személyes preferenciája miatt döntött mellette, meg mindig elszomorítja, ha egy mágiahasználó parlagon hever és lopásból kénytelen élni.*
-De menj, intézd el a dolgod vele és utána megbeszélhetjük.

//Rosszban sántikálók//

* Dacosan állja a tekintetett, s ezzel megadja a lehetőséget, hogy egy fura patthelyzet alakuljon ki. Megremeg szeme, ahogy hozzá érnek. Nem tudhatja, hogy blöffök e a másik vagy valóban komolyan gondolja szavait. De most nincs kedve „ játsszuk ki a halált” játszani így, csak nyel egy óvatost, mind ezt úgy, hogy a másiknak lehetőleg ne tűnjön fel. * - Hamarabb csókolgatnék egy varangyot, mint téged. * válaszolja fogva tartva még mindig a férfi tekintetét. Azért már ez az incidens több mindenkinek felkelti az érdeklődését a kocsmába. S már a kocsmáros is mellettük áll a pult mögött és szúrós pillantásokkal veri őket. Félti a maradék bútorzatot. Lys elmosolyodik és tesz hátra egy fél lépést, jelezvén, hogy ő hajlandó engedni, ha Noziran is, bár még becses koronaékszereit a kezében tartja. * - Valóban akad más dolgom is, mint veled foglalkozni. Nem túl csábító az szütyőd tartalma. * vigyorodik el gúnyosan. Majd elengedi azt. Az érkezőkhöz megy, akik szintén felfigyeltek afférjukra, s a kisebbik harminckét vigyorral fordul Lys felé, a női halmokból. Az üzlet rövid úton megköttetik, s súlyos erszény koppan az asztalon. Bár még néhány percig ezután is marad. Elgondolkodva nézi a magát mágusnak nevező fickót, majd kelletlenül bólint. Ha az nézi, mielőtt távozna, pápát int neki. *

//Rosszban sántikálók//

*A nő megmutatja végre a foga fehérjét és a Nozarin számára tetszetősebb személyiségét. Az, hogy éppen egy csók volt képes kihozni a sodrából, ráadásul a nő szempontjából még csak akaratlannak se lehet nevezni, az meglepő. Nozarin csak egy ujját tartja fel a markolásra, mely lassan felfele vándorol. A fenyegetésre pedig farkasszemet néz a nővel, még mindig teljes játékosságában, részben, hogy erről elterelje a figyelmet.*
-Áhh, akkor kénytelen lennék egy jégszilánkot átlőni a koponyádon. Kár lenne azért a szép pofidért.
*Ekkor az álla alatti puha részen egy apró böködést érezhet, ahol már a férfi mutatóujja tartózkodik. Persze, lehet hogy ő lesz a gyorsabb, de azt még Lys sem hiheti, hogy a férfinek esze ágában sem lesz megtorolni, ha így lenne.*
-És ne tegyél úgy, mintha te nem akartad volna. Bár... szerintem van fontosabb dolgod, majd később megbeszélhetjük ezt is.
*Nem ő fog elsőként visszatáncolni, sőt elég bizonyos, hogy ha gyorsan nem enyhül a forróság kénytelen lesz valami mágiázni, bár a szilánkot blöffölte. Túlságosan szórakoztatja a nőszemély ahhoz, hogy életét vegye.*

//Rosszban sántikálók//

* Erre nem számít, legalábbis, ami a lopott csókot illeti. Bár ő ajánlotta fel magát szinte ezüst tálcán, de azért ez már sok. Nem szereti, ha nem ő irányít, és ez még jobban felbosszantja. Nem cicózik, nincs zarándoklat az övig, csak a férfi alá markol, már ha az nem reagál gyorsabban.* - Még egyszer meg ne próbáld… * enyhe forróságot érezhet a mágus ágyékánál, lehet ezek után jól fog jönni, hogy a semmiből jeget varázsoljon. * - … mert különben ropogósra fogom sütni a golyóidat és sült gesztenyeként fogom árulni a piacon.

//Rosszban sántikálók//

*A kacér pillantásra visszakacérkodik, belemegy a játékba. Lys közelségére reagálva egy röpke csókot lop tőle. Tudja ő, hogy az ilyen érzelmeknek nehéz ellenállni, sajnos nem semleges a nővel szemben, de amikor az övénél járnak, egy erős szorítást érezhet Lys.*
-Tudom ám, hogy nem bírsz magaddal, de túl sokat nem kaphatsz egyszerre a jóból. Majd, ha megtudom, hogy érdemes-e neked mutatnom bármit.
*Egy pillanatra átfut az agyán, hogy a nő lehet boszorkány, de a boszorkányok nem lopnának, ők csábítanak és elkérik, amit akarnak. Ettől függetlenül, még nem ment el annyira az esze, hogy a nőre bízza a nemesebbik testrészét, vagy éppen bármelyiket. A bármit mutatni kifejezéssel persze sokmindenre gondolhat, de az értelmezést meghagyja a nő számára. Igazából, Nozar még mindig nincs tisztában azzal melyikük a jobb mágiatudó és ez piszkálja a legjobban a csőrét.*