Lebegő világ
Míg a városrésszel szemközt a Templomok terén katedrálisok és szentélyek nyújtanak lelki vigaszt, a Lebegő Világ utcáit a városi polgárság világibb örömök után vágyakozva rója. Drágább és olcsóbb piroslámpás házak, kártyabarlangok és kaszinók, mákonypincék és italmérések várják a betérőket, s kínálatuknak csak a vendégek erszénye szab határt. Vendégfogadók, teaházak, pipatóriumok, fürdők várják a felfrissülni vágyókat, labdaházak, arénák és színházak azokat, kik könnyedebb szórakozást keresnek. A városnegyed-úgy mondják- soha sem alszik, hol az egyik tivornya véget ér, ott kezdődik a másik, s az utcák szinte lebegni tetszenek a mámorban. Testőrt, szolgálót, szeretőt egyaránt bérelhet itt az ember.
A kúria és környéke
A helyszín magába foglalja a romokat, a kúriát és annak közvetlen környékét a cselédszállással, a déli-nyugati bástyával, a kovácsműhellyel és a hátsó kerttel együtt.
A piactér
A város két, a kontinenst átszelő kereskedelmi útvonal metszéspontjában fekszik, így természetes, hogy az ezeken át bőséggel áramlik a portéka falai közé. Ennek megfelelően több kisebb, nagyobb piactérrel bír. Állatvásárán a vágójószágtól, az idomított sólymon át egészen az egzotikus bestiákig minden megtalálható, míg árutőzsdéjére, s kereskedőcsarnokába a kikötőtől forgalmas csatornán hajózzák be a bárkák szállítmányait. A bankházak folyton nyüzsgő környékét tartják a városnegyed lüktető szívének. A folyampiacon hosszú csónakokból kínálják áruikat a kofák - mikhez száraz lábbal hozzájutni nem lehet-, a halászok édesvízi halakat és a tenger gyümölcseit egyaránt szállítják a vízparti halpiacokra. Noha a közbiztonságra erőst ügyelnek, a zsebtolvajok és pénzváltók könnyen megkopaszthatják az óvatlanokat.
Magas Tudományos Univerzitása
A várost kettészelő folyamág közepén mesterséges sziget ad otthont azon intézménynek, mi a szellem fényével világolva messze földről idecsábítja a tudós főket. Itt található a Királyi Hadiakadémia, a Kancellária, a varázslók Magisztrátusa, az Adeptusi Iskola, hol a mágikus és metafizikai tanokba avatják be az arra érdemeseket, de az egyetem falai között megannyi orvost, teológust, jurátust és a szabad tudományok kiművelt főit képzik. Kollégiumok, könyvtárak, levéltárak ugyanúgy megtalálhatók itt, mint az egyéb nemtelen műintézmények: a dalárdákat, és kocsmákat a diákok oly szorgosan látogatják, mint a szemináriumokat.
Az Erdő
A kúria melletti erdő, melyben nem ritkák a tündérek, elfek vagy az egész veszélyes fajok is. Sűrű fái és megannyi ösvényei között könnyedén elveszhet a tapasztalatlan kalandor, s könnyen tévútra kerülhet...
Tengermellék
Az ország legdélebbi tartománya, mi a melegtengeri partvidéket, s annak száznyi szigetét foglalja magában. A kies táj oly jellemző fehér mészkőszirtjei meredeken szakadnak az azúrkék tengerbe, hátukon dúsan teremnek a pálma és cédrusfélék, bár babérlombú erdeit alaposan megritkította a hajóépítő műhelyek fa-éhsége. Sovány földjei művelésre alig alkalmasak, ám a meleg éghajlatnak köszönhetően gyümölcs-és olajligetei dúsan teremnek, gyakorta bolondítva narancsvirág illattal az arany és zafír színű alkonyatokat. Boraik messze földön híresek, hegyi legelőin főként kecske és juhnyájakkal találkozhat a vidéket járó vándor. A tartomány mély kapcsolatban áll a tengerrel, hisz lakói sorsa ősidőktől a hullámzó kékségtől függ.
Katakombák
A város rég föld alá temetett emlékei. A századok során lesüllyedt utcái, épületei kiterjedt, több szintnyi mély hálózatot alkotnak a csatornákkal, városi pincerendszerekkel, mélyen a tenger szintje alá nyúló természetes barlangokkal és mesterséges kavernákkal. Alagútjait mindazok használják, kik tevékenységüket a törvény (avagy az inkvizíció) szeme elől rejtve kívánják űzni. Úgy hírlik, a kazamaták útvesztőjén keresztül a város szinte minden jelentősebb épületét, tömlöcöket, altemplomokat el lehet érni, de nem ritka, hogy azok a falakon kívülre vezetnek, hogy egy parasztház istállójában, vagy erdei farkas odúban érjék el a felszínt. A rég elfeledett járatokba az idők során förtelmes bestiák fészkeltek be, miknek kifüstölése azóta is komoly feladatot állít a városi hatóságok elé.
Nekropolisz
Jóllehet, a város légrégebbi része, mit a bölcs belátás erős fallal vetetett körül. Városnegyednyi sírkert ez, hova nem csak a polgárok, de már a Székváros létezése előtt emitt élt barbár törzsek is temették halottaikat. Kripták, mauzóleumok, kápolnák, imapavilonok emelkednek itt, mik korok óta gyarapítják a halottak városát. Fala mentén őrtornyok állnak, strázsáit rablógyilkosokból, erőszaktevőkből és egyéb bűnözőkből toborozzák, lehetőségként kínálva fel nekik a szolgálatot a bitó helyett. Ám bent tartani azt, mi már egyszer oda került korántsem számít kegyelemnek a latrok számára. Beszélik, odabent oly síron túli hatalmak, rég porlásra ítélt borzalom rejtőzik, mi szinte már külön birodalmat tart fent a falakon belül.
Viziváros
A városi szóbeszédben e néven ismeretes a szegénynegyed, mi jórészt a szennyes vízre épített viskók átláthatatlan, kiterjedt labirintusa. Itt olcsó az emberélet, s a környék könnyen nyeli el azt, ki megfelelő kapcsolatok híján merészkedik a deszkasikátorok homályába. A negyed felett a sajkás és torokmetsző bandák gyakorolják az uralmat, a törvény keze ide már nem ér el. Itt bármi beszerezhető, amit a törvény tilt és üldöz. A környék már a tengeröbölben tanyázó, ásónyomnyi szigetei adnak otthont a leprásoknak, s egyéb ragályban szenvedőknek, de ide űzik a lassú sorvadásra ítélt, közveszélyes bolondokat is.
A labirintus
Csak szóbeszédek maradtak fenn, hogy ki és mikor hozathatta létre, de senki sem tudja, mi célból. Egyesek út tartják Mervil a megtébolyult őrgróf bízta meg az udvari mágusokat, druidákat, illuzionistákat, és egyéb más szolgálókat, hogy hozzanak létre egy olyan helyet, ahol méltóképpen megtudja büntetni azt, ki vét a törvényei ellen. Mások azt mondják, hogy a hely saját magát szülte meg, mintegy bosszúból. Egy kastélynak kell a hely, s kell hozzá az anyag, hogy elkészüljön, így az őrgróf jobbágyai kiirtották a közeli erdő nagy részét, és lefejték a hegyet, hogy a kinyert követ az építkezéshez használják fel. „Egy jó bosszúhoz idő és gyomor kell” tartja a mondás.
Smaragd felföld
A Smaragd Felföld az egyik legészakibb vidéke a birodalomnak, s egyben a legrégebbi is. Hajdan még klánok szövetsége uralta e földet, mára pusztán bányászkolóniák és csendes kis falvak maradtak meg itt. Smaragdot sosem leltek, a vidék gyönyörű zöld legelőiről, dús erdeiről kapta nevét. Azonban mikor aranybányái kezdtek kiürülni, és a nemesek magas tornyú várait is túl költséges volt ennyire északon fenntartani, inkább hátrahagyták őket. A legtöbbjük le is romosodott, kifosztották már őket. Akik még itt élnek, maguknak való mogorva parasztok és mesteremberek csak, még rendes mezővárosuk sincs, de mégis, ők emlékeznek leginkább a régi idők hagyományaira, s nem is talál köztük olyat az ember, aki ne állítaná, hogy valamely nagy nevű ősi klán kései leszármazottja. Szívesen mesélnek a vidék legendáiról, sőt, még a legendás kincseikről is, melyek még mindig ott hevernek szerte-szét a hegyvidéken.
