Kikötőnegyed

// Megszabadulni a bűntől //

Újra lenéz a kis ékszerre amint nem lát senkit a férfi mögött. Neki nem tűnik ismerősnek másodjára se pedig amit egyszer látott már és csillog arra emlékszik. Ugyan hasonlít egy bizonyos ékszerre, ami a tulajdonában van, de közel sem ér a nyomába értékben sem tulajdoni hatalmában , ezt könnyen kiszúrja avatott szeme.  Oldalra billen feje kissé és a vészcsengők zúgása a fejében erősödnek, de még nem jön, rá azonnal mi hibádzik. ~ Mint ő ~ Túl sok hasonlítással járja körbe a keresett személyt a férfi és egyszerre bevillan. Megrebben szempillája és megperdül hátrébb lépve, de nem elég gyors. Nem tud kihátrálni a szorult helyzetből. Megmarja, a penge éle karját mire felszisszen. Inkább a meglepetéstől mintsem igazán a fájdalomtól teszi és haragosan szegi az ikertestvérre a máskor lágy-barna szemeit. Kemények és szigorúak, arcáról a mosolya leolvad alig néz rajta végig a tőrön köt ki szeme . A pengén feltűnik neki a saját vöröslő vére s valami más is  ~Méreg? ~ Arca megrándul és fintorogva hátranéz a bájgúnárra, s vissza a kevésbé kedves testvérre.
-Méghogy gyilkos! Hagyjanak , összekevernek valakivel …. – Nyögi a párosnak – Az nem az én nyakláncom – Fűzi hozzá, bár tudja sok értelme nincsen. Oldalra kitérne előlük és az utca végében feltűnő férfiakat észrevéve kiabálni kezd hangosan segítségért. Hangja kétségbeesett, bár annyira mégsem valójában s most örül mégsem rántott fegyvert . Ez még be is vállhat. – SEGÍTSÉG, KÉREM …..MEG AKARNAK ÖLNI – Rikácsolja éles megviselt hangon.

// Megszabadulni a bűntől //

A tavasz napfényes nappalai még nem ugyan úgy kisértik meg a hajnalt, annak hűvös és nyirkos csókja ébreszti fel az egyik kikötőhöz közeli bérelt szobában egy ócska kocsma felett. Az ablakon beszökő hideg elől takarója sem védi meg, s ha már az űzi ki az álmot szeméből útra is kel egyhamar. Ezúttal sötétkék blúzt ölt fel, - ami a tengert idézi meg - és fekete hosszú szoknyát.
Hamar minden ruhadarab és fegyver helyére kerül és reggeli rituális készülődés után megindul.  Az ajtóban hagyja a kulcsot odafent és az üres fogadó még takarításra váró zugain át lép ki a város halkan nyögdécselő utcáira. Köpenyét összehúzza magán és mélyet szippant a sós levegőből, ami belengi a város e területét.
Jó idő telt el és a körözési plakátok nem tűntek még el a falakról, a háború nem mosta le onnan őket, kivéve egy -kettőt, amit maga szaggatott le.
Ujján gyűrűje volt helyét megsimogatja, forgatja, mintha még mindig érezné, a rózsakvarcos gyűrűt rajta pedig azt elajándékozta kalózának, mégis kísérti az emlék, a múlt szelleme mintha vállain üldögélnének és nyomasztó súlyként telepednek rá, nem könnyítve meg a dolgát. Mélyen a gondolataiban úszva találja meg kérdésével a fiatalember és egy szempillantás idejére még zavarodottnak is tűnik a nő. Arcára óvatos, de kedves mosoly kúszik, ahogy óvatossága miatt keze köpenye alatt a tőre markolata felé.  

-Tegyünk egy próbát, lehet ismerem ,de nem ígérem. Kiről lenne szó ? ~ És milyen ügyben? ~  

Közben végig is néz a szőke férfin. Jóképűsége nem nyűgözi  le annyira  -sosem volt férfifaló, tőre meg sem lepi, józaneszű ember nem járkál erre védtelenül ámde megakad szeme futólag a kezében himbálózó függőn is ami már inkább meglepetés. Egy ilyen kis csecsebecse már önmagában felér egy torok elvágással, ha olyan féle tolvaj volna, ám ez nem tartozik a repertoárjába. Ölni ennyiért nevetséges fáradalom és nem rá jellemző. Mégsem figyelmezteti, lehetne óvatosabb, nem az ő dolga efféle tanácsokat osztogatni.
A semmiből villan be egy ismerős érzés ,  nem tudja elengedni csak úgy. Vészjelzés, lüktető és mardosó érzelem szinte folytatgató amit igyekszik viszanyelni. Paranóriás  csak bizonyára, nem ez lenne az első eset mióta kiszabadult William markából. Mosolya még mindig tökéletes arcán, hiszen már szinte a legjobb hazudozók közé is tartozik színjátékaival. Óvatosan átnéz a férfi válla felett / mellett a háta mögé, vajon hol is rejtezik az emlegetett barát.

"Rókalány megmentése" Rt-n befejezve

Elindul ő is, követve a nőt, szemmel tartva annak minden lépését.

- Hárman lesznek -

Mondja alig hallhatóan, nem akarja , hogy a falak tovább adhassák hangját

- A meglepetés erejével kellene élnünk -

Folytatja és a korábban mutatott irány felé indul el lassan ,minden árnyat szemmel tartva a falakon. A rémült kismadár tekintetének helyében mást látni már,elszántságot ,állatias vadság csillog a korábban könnyes szemeiben .

-Ugyan annyira akarom holtan látni mint Te - Szisszegi a lány kissé megszédülve, de tartja magát és fülel a hangok irányába. Haját füle mögé sepri és ajka elé emeli egyik kezét ,mutatva maradjon csendben a kalóz. Fülére mutat ujjával majd és kilépne a kezek alól ha tud, ha csak nem tartják vasmarokkal.