Kikötőnegyed

Tárgy: Re: Kikötőnegyed 2017-11-29, 09:11

[ A láda titka -L. Ilgaros fedélzetén- ]

A csípős hideg az arcába csapja a sós levegőt amitől megborzong. Tekintete hol távolba réved hol a legénységet számolgatja és közben hallgatja az árbocot is tépkedő szelet. Olykor hallani vél néhány szófoszlányt odalentről a kajütből és tudja , hogy eközben Aren őt figyeli, érzi a hátán szemeit így lassan megfordul és félre billent fejét.

- Tessék! Kérdezd meg, de ha az érdekel honnan ismerem a jelenleg segítő mágust akkor csak annyit mondhatok a kúria falai elég tágasak. Nem tudom sikerül e neki kinyitni a ládát, de ha át tud egy fél világot teleportálni csak megbirkózik ezzel -

Biztatja a kalózt ezzel egy időben magát is, hogy sikerrel fognak járni. Egész este különösen rossz érzés fogta el és ez nem csillapodott. Nem érti honnan jön ez , valahol belülről fakadó félelem és aggódás egyvelege ez.

-------------------------------------

A láda indás tekervényei a varázslatra haloványan kezdnek el pislákolni a több évtizedes kosz és por alól és amire végez Yannael a varázslatával alig látható perem keletkezik a ládika közepénél mintegy megadva magát a hegyesfülü varázslatának.
Ha megérintené a mágus a ládát melegséget érezhet rajta és a korábban érzett súlya csökkent. Valami elromlott?

Vendég

*Nemyt meglepődve figyeli az eseményeket, mikor a mellette lévő cellába bedobnak egy férfit a nő mellé. A férfi ezek szerint a nőt jött volna kiszabadítani. Hősnőnk ezen halkan kuncog egy kicsit.*
~ A szerelem ereje és a pancser megmentő. ~*jegyzi meg magában, de aztán nem foglalkozik velük hiszen semmi köze hozzájuk. Még mindig csak unottan vár. Hogy mire is? Akasztófára vagy valami más alternatívára. Ez kis idő mólva ki is derül, mikor belép ismét az inkvizítor.*
~ Na gyerünk te nyomorék vénember, mond már, hogy mi lesz! ~*türelmetlenkedik magában, miközben kemény tekintettel nézi az idős férfit. Amikor végighallgatja őt, kissé elmosolyodik.*
~ Utolsó gyilkosok vagyunk, akasztófát érdemlünk, de azért ha a nyomorék Korona kedvetekért ölünk akkor megmenekülünk. Ez ám az anwarion-i logika. Szóval megint egy rablóbanda. Milyen ironikus, egy rablóvezér engedély nélküli likvidálása végett akartak kivégezni, most pedig egy másikat kell megölni, hogy újra szabad legyek. ~*jegyzi meg magában, majdnem elnevetve magát.*
- Jól van... legyen.. - *áll fell, majd unottan ásít egyet. Eközben nyúztózkodik és tornásztatja a kezeit.* - Egy szablyát kérek és egy vértet. Aztán felőlem mehetünk is.. -

Vendég

// Megszabadulni a bűntől //

- Üüühümmm... épp idebent van. - Közli lassan bólintva az őr.
Aren mögött csukódik az ajtó.
- Zoran meghalt. - közli csendesen a visszatérő őr. Csak az egyik jött be... a másik tehát még odakint lehet.
A túlsó ajtónál strázsáló biccent, majd rövid jelzést tesz a kezével.
- A lányt akarja látni. - bök Arenre...
Aren pedig jókora ütést kap a fejére ekkor. Talán a koponyája reccsent akkorát, talán a fa ütleg, amivel leosztották az ütést, de a fájdalom hirtelen és szúró, éles, majd eltompul, ahogy az egész világ körötte.

Az inkvizítor már épp indulna, mikor Anabell kifakad. Mereven figyeli egy darabig, aztán lassan biccent.
- Békélj meg a lelkeddel, leány! Aztán meglátjuk, mi lesz a sorsod...
Valahogy mintha engedékenyebb lenne a hangja, ahogy a pityergő leányt nézi. Aztán elfordul és elindul, felfelé, épp mikor nyílik az ajtó, s egy csuromvér fejű ájult alakot vonszolnak lefelé a lépcsőn.
- És ez?
- A szukához jött... feltűnően illik rá a leírás.
- Hmm... tegyék be mellé.
Így aztán Anabell cellája nyílik, s az ájult Arent belökik mellé. A fején lévő seb ellátásra szorulna... de nem életveszélyes, s a ráragadt vér elzárta annyira, hogy már nem vérzik.

******

Nem tudják, mennyi idő telt el, de legalább kétszer kaptak enni, és három őrségváltás volt. Lent nagy a forgalom, de a legkisebb gyanús mozdulatra is szeges ütlegekkel torolnak meg mindent az őrök. Aztán végre előrángatják őket, ekkorra Aren is összeszedi már magát (annyi ellátást se kapott, hogy megmossa a véres haját), s nehéz vasbilincsekkel felviszik egy szűk kihallgatószobába, ahol még egy ember nő és egy félelf férfi várakoznak bilincsben, továbbá a már ismert inkvizítor...
- Nah végre... ideje ítéletet hirdetni.
Pergament se vesz elő, csak kihúzza magát a társaság előtt.
- Mindannyiuk ellen a vád gyilkosság vagy többrendbeli gyilkosság. Az ítélet kötél általi halál. Az ítélőszék engedélyével viszont ezúttal van lehetőségük megváltani az életüket és a szabadságukat... egy munkával. Ez nem kérdés, ha akarják, ha nem, élni fognak vele, másként azonnal mehetnek is a bitóra.
Tart egy pillanatnyi hatásszünetet, majd mély levegővel folytatja.
- Székváros katakombáinak mélyéről időről-időre egy rablóbanda merészkedik elő, az Ördögfiaknak nevezik magukat, s fosztogatják a szegényeket és az előkelőségeket egyaránt. Sötétedés után bújnak csak elő kimázolt arcukkal, s hajnal hasadta előtt el is tűnnek. Nem csak lopás, de sajnos jó pár városi polgár és őr élete is szárad a lelkükön. A városőrség egyik kutatócsapata végül kikémlelte, hogy honnan érkeznek, s egy varázsos segedelmével sikerült kideríteni, hogy a helyet nem csak a jól felszerelt banditák, de valamiféle mentálmágia is őrzi. Lemennek oda, megölik a banditavezért, elintézik a bandát, és visszatérnek a vezér fejével. A lejáratnál fogják magukat várni. Figyelmeztetésül közlöm, hogy mindenki kap egy mágikus jelet magára, aki szökni próbál, levadásszuk! Igényeljenek egy fegyvert és vértet vagy pajzsot az őrségtől, ennyit kapnak.

Tárgy: Re: Kikötőnegyed 2017-04-24, 12:13

// Megszabadulni a bűntől //

Hallgatja a férfi szavait és végig mereven őt nézi a mézszín szempár. Kezei ökölbe szorulnak és ajkai megremegnek ne szóljon oda olyat –ami csak rossz hatással lehetne helyzetére ,elég nehezen fogja vissza magát.
-Mint mondtam önvédelemből teszek valamit, ha az életem a tét nem várhatja, hogy tűrjem elvegyék azt – Válaszol továbbra is igyekezve nyugodt maradni. -Tudja , az említett ember, akinek a halálával vádolnak; felfogadott pár szépszál legényt, hogy raboljanak el , tartsanak fogságban. Csak, hogy olyanba kényszerítsen amit nem akarok és a családjának hírnevét visszaszerezze általam. Nincs közöm hozzájuk… azokhoz a halott emberekhez … nem én voltam. Mint mondtam fogságban voltam. Megszégyenítve, megverve és lekötözve hogy játszadozhassanak velem –Higgadtan fogja vissza az indulatait, szavai egyre csak szítják benne az emlékeket arról ami történt. Vagy csak a hazugsága ez? Mi történt valójában? – Azok a szemétládák próbálkoztak, de hogyan is ölhettem volna meg őket lekötözve? – Érdeklődik csillogó szemekkel.Arca elnyűtt vonalai kirajzolódnak a féhomályban lassacskán,mintha nem tudná magát tartani – Túlerőben voltak, több erős férfi. Láthatja. Velem két fejvadász is simán elbírt uram – Még mindig nem lép előrébb, mintha taszítaná a férfi jelenléte a rácsok előtt -Mikor a vezérük elé vittek kettesben maradtam vele , elmondta minden kis mocskos tervét velem kapcsolatban. Azt is, hogyan fog megölni , ha megkapta amit akart. Nem félt, nem érdekelte semmi. Érti? Semmi, csak a terve lebegett szemei előtt. Ordibált velem, a torkomhoz kést szegezett aztán... megváltozott. Kedvesen suttogta hitvány kis tervének további részleteit aztán újra ordított és... - Hangja elvékonyodik, mintha sírni készülne. Tekintetét elkapja a falak felé és halkan szipog kicsit. Testében meg-megremeg ,de hogyan is láthatnák ezt, csak ő érzi.Belül.

Vendég

*Nemyt meghallgatja az inkvizítor beszédét, de különösebben nem érdekli, hogy mit mond. Szemei pásztáznak mindenfele, ezt az egy szerencsétlen őrt könnyedén elnémíthatná, de akkor soha sem kerül le a fejéről a vérdíj. Nincs mit tenni, mint türelmesen és fegyelmezetten várni. Unottan ásít egyet, majd háttal neki dől a falnak. Kényelembe helyezi magát, már amennyire a körülmények között teheti. Bár ő nem az a finnyás fajta.*
~ Azért kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ebből az egészből. Ha netán akasztani szeretnének, akkor majd rögtönzök valahogyan, ahogyan szoktam. ~*analizálja a helyzetét hősnőnk, na de még ennek nincs itt az ideje. Az eddigi tapasztalatai alapján, a döntést az esetek többségében nem szokták meghozni azonnal. Kell valamennyi idő ehhez is. Ezt az időt, ő megfigyeléssel, hallgatózással és információszerzéssel töltené. Továbbá erőgyűjtésre is, ezért egyenlőre pihen ahogyan csak tud. Az állkapcsa még mindig fáj neki, de volt már neki ennél keményebb sérülése is. Elsőre nem tűnik neki egy nagyon szigorúan őrzött börtönnek.*

Tárgy: Re: Kikötőnegyed 2017-04-23, 20:04

// MEGSZABADULNI A BŰNTŐL //

Míg a két őr lefoglalja magát, ő is megteszi ugyanezt, s roppant udvariasan az eligazítóhelyiségig kalauzolja magát átlagosan lendületes léptekkel, némi bizonytalanságot belevíve érkezésébe. Végigpillant a falak mentén: tekintete elidőzik a fegyvereken, az asztalokon, a két ajtón...talán a vasveretes vihet a cellákhoz, hiszen amellett áll is egy őr. Az emelet egyelőre nem látszik érdekelni őt.

- Én csak látogatóba jöttem valakihez, amikor az őr odakint összeesett. Ha nem hisztek nekem, kutassatok át: nincs nálam fegyver. Nem láttam ki támadta meg... - tárja szét kezeit, s ha esetleg meg is tennék: valóban nincs nála semmi, kivéve a csizmájában lévő apró tőrt.

- A nőt jöttem meglátogatni, aki nemrég bekerült. - pillant az írnok, majd a másik őr felé, hátha valamelyikük hajlandó lesz mozdulni vagy válaszolni. Barna, majdnem vörös haj, sárgásbarnás, mézszínű szemek, vékony alak...nem kell magyaráznom, ugye? Biztos megakadt rajta a szemetek. Vagy legalábbis valamelyikőtöknek - karját összefonja a mellkasa előtt várakozva...ez a helyzet sokfelé futhat ki, így kénytelen kivárni.

Vendég

// Megszabadulni a bűntől //

Az ajtóretesz elhúzódik, egy szempár pillant ki rajta, majd az ajtó hamar ki is nyílik. A kilépő két őr közül az egyik azonnal a társához megy, hogy megnézze, a másik pedig a keskeny utcaszakaszt kezdi pásztázni, így Aren besurranhat az őrház bejáratán...
Ahol azzal a ténnyel kell szembesülnie, hogy lényegében egy eligazítóhelységben van. A falak mellett fegyverállványok, egy-két rövidkard és pajzs van odatámasztva, egyébiránt négy kis asztal székekkel, az egyik oldalt a falat beterítő hirdetőtábla, amire fel vannak szögelve a körözések, valamint bal kézre egy hosszú asztal, mögötte okulárés írnokféle. Innen balra vezet egy ajtó, szemben egy ajtó, ez jóval masszívabb vasveretes, meg egy lépcső az emeletre.
Jelenleg az okulárés írnok van bent, meg egy őr a szemben lévő ajtónál a falat támasztva.
- Te óbégattál odakint? Mi van, kergettek a kikötői szajhák? - Kérdezi a nagydarab őr, aki az ajtó mellett támaszkodik.
Aren lépteket hall maga mögött, jönnek befelé, akik kimentek...

Tárgy: Re: Kikötőnegyed 2017-04-21, 18:12

//Megszabadulni a bűntől//

Az őrön hagyott támadásnak nincsen külsérelmi nyoma, minthogy hozzá sem ért, pusztán csak a keze felemelésével történt a dolog, így meg nem mondaná senki, hogy az őr megfúlt. Úgy tűnik, mint aki csak összeesett.... és ezt nem is lesz rest kihasználni.

- Segítség! Segítség, valaki segítsen! - kezd el kiáltozni segélykérően, panaszosan, tehetetlenül, s ha jól terveli, valaki azonnal ki is jön, ő pedig mondvacsinált indokkal bekerül, s ezennel megkezdődhet a csodás megmentés. Ha pedig a nő nincs ott...nos, akkor fordul a kocka.

Vendég

//Megszabadulni a bűntől //

Arennek szerencséje volt, hogy nincs kint más őr épp, így nem látták, hogy ő tette. A baj az, hogy odabent biztos, hogy többen vannak... ráadásul ha megtudják, hogy megölt egy őrt, vagy csak a gyanú felmerül bennük, akkor garantált, hogy minden bírói döntés nélkül azonnal megmártogatják benne az összes kézre kerülő vágó és szúróeszközeiket!

Anabell szavaira a férfi tekintete ugyanolyan közönyösen jár végig rajta.
- Kedvesem... alig hihető, hogy mindenki más a nevezett áldozat körül végelgyengülésben halt volna meg. Az iszamós vér mennyiségéből ítélve... inkább a kardnak volt ahhoz köze. Hideg erőszak... micsoda kegyetlen düh fortyog abban a megtépázott, sebzett kis lélekben. Kegyetlen és tehetetlen düh... Minden bizonnyal meghatódnék... De erre semmilyen sérelem nem jogosítja fel az ember lányát.
A savószín szemek visszapillantanak Nemytre, majd újra Anabellre tévednek.
- Nem sok reményem van a lelketekért. Micsoda büszkeség... Kevesebbért is akasztottak már embert, és kisebb büntetés miatt is sírtak már kegyelemért. Szánom a sorsotok és a lelketek... bármely pokolra is kerül majd.

Tárgy: Re: Kikötőnegyed 2017-04-20, 09:03

//Megszabadulni a bűntől //

Hátrább sem húzza a lábát a köpésre – Annál hamarabb szabadulhatok a megnyerő társaságától – Fanyalog halkan a rácson kívüli férfira visszanézve a láncos falakról egy pillanat elejére, de ő aztán egy szót sem fog szólni semmiről, ha várná is majd kétségbe esve elkezd védekezni vádja miatt. Nem előtte kell vallomást tennie vagy bármit bizonygatnia főleg nem egy húgy szagú odúból téve azt . Megvárja míg távozik a cellája elől és egyedül hagyja már ha távozik , csak akkor tapogatja meg derekát és ellenőrzi fegyvereit . Szerencséjére ékszere nem akadt amit elvehettek volna, minden komolyabb értéke biztonságban van máshol. Feje még kóvájog és lüktet, halántékához emeli kezét és kicsit masszírozni kezdi majd hajába túr bele arcából kiseperve a homlokához ragadt tincseket. Ruhája alá kúszik a hideg, és összerezzen tőle, libabőr kergetőzik karjain és hátán is. Kis idővel újabb lépteket hall és nem is olyan messze áll meg annak tulajdonosa. Kicsit hallgatózik merről jön a hang és kinek beszélhet a férfi , nincs jobb dolga úgysem így összefonja maga előtt kezeit és néha megdörzsöli karjait a hideg ellen. A férfinak válaszoló női hangot elsőre nem ismeri fel , csak egy kis idő után sikerül rájönnie hogy már hallotta és talán ismeri is , de nem emlékszik egészen kihez is tartozik. Megrázza fejét, mintha azzal elűzhetné a fájdalmat. Sokat nem tehet, vár és hallgatózik, ha van még mit, nem akar egyedül maradni a gondolataival s nem is marad. Cellája előtt újabb látogatója akad. Hátrább lép a cellájában, hogy a sötét jobban ölelje magához
-Amivel vádolnak nincs ínyemre. Nem tudom miféle többszörös gyilkosság lehet amit rám akarnak kenni – Közli halkan és nyugodtan – Az a két fickó Fieldet emlegette -akik bedobtak ide.- Ez nekem egy főnek tűnik….Uram. Ha tudja , hogy nem bízom meg másokban , tudhatná , hogy magában sem fogok, így megkérdőjelezem , biztosan látja e a lelkem.- Sóhajt- Ha valaha vért ontottam egy csirkéjén kívül azt önvédelemből tettem – Mondja óvatosan .Esze ágában nincs a tettestársát kiadni , lebuktatni s főleg nem beáldozni, inkább ő mint a férfi. Bizonytalanul nézi a férfit és könnyen felismeri az öltözete más mint az előzőnek, ahogy a modora is az s sejti mégsem olyan kihalgatás lesz mint várta volna.

//Bocsánat a kései írás miatt Embarassed

//

Tárgy: Re: Kikötőnegyed 2017-04-19, 20:50

//A múlt szelleme, a szakadék széle //

| Helyszín: Aren szobája a kúriában |

Még mindig kialvatlan, türelmetlen és mérges, a rumosüveg durván koppan a faasztalkán. A nőről már több napja nem érkezett hír, ám mégsem sétálhat csak úgy be a városba, hogy körbekérdezzen. Elhagyni nem hagyta el...ha valamiben, hát ebben egészen bizonyos. A zsigereiben újra érzi a késztetést, hogy nézze meg minden rendben van-e az ominózus nyakékkel, hiszen könnyen lehet, hogy a nő emiatt lett préda, mert azt hiszik nála van. De egészen eddig ellenállt. Talán hallgatnia kellene az ösztöneire, talán átkozottul ideje lenne hinnie benne, hogy a sugallatok nemcsak holmi átkozottul idegesítő dolgok, hanem hasznosak...hasznosak...ugyan ki a pokolnak azok mégis?

A szék megreccsen, ahogy lendületből feláll, és az ágy felé sétál. A vele szemközt lévő falat simítja végig óvatosan - egészen addig, míg rá nem talál arra a kis résre, ahol kilazíthatja a téglát.

- Átkozott nyakék...Mi a pokol?! - Hörren fel. A vörös rubintköves ékszer kecsesen simul a tenyerébe, ám valami nincs rendben....márpedig a nyakék izzik. Biztos benne, hogy nem az ő szeme káprázik, a cinóbervörös követ gyengéd izzás öleli körbe. Ha valami, hát ez biztosan nem jelent jót.

- Az átkozott pokolba! - Úgy ejti vissza a nyakéket a helyére, mintha az megégette volna a kezét, majd visszarakja a téglát. - A pokolba, erről szólnom kell Anabellnek, mi a fészkes franc ez? - dohog, dühösen lép vissza az asztalhoz, hogy meghúzza a rumot...ám ekkor a tekintete az ajtófélfának dőlő kecses női alakra siklik, aki csuklyát visel.

- Igazán? Tényleg szólnod kellene neki? - citálja a női hang szórakozottan, lusta éllel - szerintem inkább meg kellene mentened...a biztos haláltól.

A kalóz elhűlve bámul, a rumosüveg a padlón koppan, szerteszét fröcskölve borostyánszín tartalmát, ám ezzel a férfi mit sem törődik.

- Nem, nem, nem ez nem lehet, te nem vagy valódi, miféle kibaszott elmetrükk ez?! Mi az ördög?

A női hang kuncog, kivillantva hófehér, szabályos fogsorát. - Az most... a legkevésbé sem fontos, kedvesem. Én segíthetek neked. - a női alak némileg közelebb lépdel, karba fonja a kezét várakozón.

- A pokolba D'Mereah, te halott vagy, én meg átkozottul arról hallucinálok, hogy itt állsz...nem, kialvatlan vagyok, erre nincs más magyarázat. Tűnj el a fejemből, a kurva életbe! Nem vagy valódi! NEM VAGY VALÓDI! - üvölti immár a nő arcába. KIBASZOTTUL HALOTT VAGY, ÉS ÉN ÖLTELEK MEG, MI A POKOLÉRT AKARNÁL NEKEM SEGÍTENI?

- Biztos vagy benne Kapitány? A halálom...nos, az más lapokra tartozik. vagy jobb, ha úgy mondom: erre most nincs időd. Elvesztettél egy nőt, el akarsz még egyet?

- Az istenit neki, nem kell a segítséged! TŰNJ EL!!!

- Még egyszer megkérdezem: biztos vagy benne? Segítség nélkül engem sem voltál képes megmenteni...és őt sem leszel képes. Gyerünk. Ha kéred, szívesen megmutatom, mennyire nagyon hasznos lehetek...és akkor talán téged sem fog gyötörni a lelkiismereted örökké...és nem fog a lelkeden száradni még egy élet...nos tekintsünk el attól, hogy az nem éppen ártatlan.

- Milyen átkozott hókuszpókusz ez?! - A nő közelebb mozdul, a férfi reflexből a kardja után kap, s lesújtana rá...ám kardja csak a levegőt szeli. D'Mereah tovább kacag.

- Te döntöd el, kivé akarsz válni: azzá az emberré, aki hagyja odaveszni akiket szeret, vagy azzá az emberré, aki elfogadja a kinyújtott kart, egyszer végre az életben!

Képek villannak a férfi agyában, képek amik fájnak, amik kínozzák, régi emlékek...s egy távoli jövő, egy olyan jövő, amit nem akar.

- Pontosan ez vár rád, ha gyáván megfutamodsz.

A mogyorószín szemekben fájdalom tükröződik vissza, ahogy felnéz a nőre - vagy csak hallucináció lenne? Évekig dacolt a sötétséggel, a nő halála után hagyott űrrel, amit szüntelen próbált kitölteni, a bosszúval, amire vágyott, az elégtételre, amit sosem kapott meg...Most mindezt elkerülhetné.

- Mi kell érte? - a hangja hideg mint a csiszolt márványlap, éle gyanakvó. A nő felnevet, tetszik neki a kérdés.

- Na látod, Kapitány, ez már haladás...együttműködésre bírni téged. Ne aggódj, a megfelelő viszonzásról időben értesíteni foglak...most viszont a kellemesebb részre térhetnék. Megmutathatom?...

****************************** Órákkal később *****************************

// Megszabadulni a bűntől //

| Helyszín: | A kikötő

Már pontosan tudja, hová kell menjen...és azt is, hogy hogyan fogja csinálni. Csuklyáját az arcába hajtja, ez megóvja az eső nyirkosságától és a kíváncsi tekintetektől. Egy jó negyedórányi séta után érkezik meg a kikötőből a raktárhelyiségekhez, s pontosan tudja, melyik épületet kell keresse. Az épület bejáratához sétál bizonytalanul, félősen a gyanakvó, ott strázsáló őrszem tekintetétől kísérve áll meg.

- Mit akarsz, korcs? - vakkant rá a köpcös fenyegetőn.

Lehajtja a csuklyát. - Jó...napot. Kegyelmet! Feladni jöttem magam! Én...én...elkövettem valami szörnyűséget...könyörüljetek!

- Nha, ilyen hülyét se láttam még, aki önként sétál be be - köp ki -...Mi a bűnöd, korcs? Csúnyán néztél anyádra? - lép közelebb az őr, mire a kalóz a keze felemelésével elemeli a testet a földről...aki csendesen fuldokolva leheli ki az utolsó langymeleg párákat.

- Korcs?! Neked Kapitány. - lép át a valaha volt őrszemen...s most már bent van. Már csak a célját kell elérnie, kerül amibe kerül.

Vendég

//Megszabadulni a bűntől //

- Hmm.. elismerted hát, hogy a Bradar Orlen nevű férfi megbízásából megöltél egy embert, akit sem a korona, sem az inkvizíció nem talált bűnösnek abban a vétekben, melyet a kereskedő eléjük terjesztett. A kereskedő, aki egyébiránt azon szedte meg magát, hogy a vízhiányt felhasználva sokszoros áron mérte a vizet, és aki köthető maga is a városi kutak szennyezéséhez, s emiatt egy nem olyan messzi cellában várja, hogy felkössék. Szerencsétlen fordulat ez, vérelf. Bár nem tudhattad, kinek dolgozol... de pontosan tudtad, hogy nem volt kiírás az áldozatodon. Megölésére tehát nem voltál felhatalmazva.

A savószemű férfi közönyösen áll fel, s tolja hátra a székét.
- Talán maradtál volna azokon a földeken életekkel kufárkodni, ahol... elnézőbbek a törvények őrei. Vallomásod tovább viszem a nagytiszteletű bírák elé, azzal együtt, hogy jó szolgálatod alátámasztotta a Főinspektori hivatal az egyszeri alkalommal. És ahogy mondtam... teljesen mindegy, hogy üvöltve, sírva vagy némán mész a bitóra.

Ezzel a maga részéről befejezettnek tekinti az inkvizítor Nemyt kihallgatását, s minthogy a nagydarab őr Anabell elől félreáll, egyenesen a lány cellaajtója előtt áll meg.
- Hmm... többszörös gyilkossággal vádolnak téged, leány. Ne feledd, látom a lelked, és látom a valód. Heves vagy és bizalmatlan, meghurcolt és égett. Nem vagy gonosz. De megölted. Dühből. Ugye? Sokba került neked ez a düh, leány... De túl sok a tisztázatlan körülmény. Talán a férfi, akit láttak, és aki bűnös társad tisztázhatna pár dolgot...

Vendég

Nemyt felnevet a férfi szavain, miután végighallgatta azt.
- Nem lát maga bele a lelkembe, nem tud rólam semmit sem. Én legalább szép vagyok kívülről, maga kívül is ronda és ugyanúgy belül is. Tudja... nagyon sok országot és vidéket megjártam már. Civilizált helyeken akkor vádolnak meg valakit, ha azt bizonyítani is tudják. Mert így a logikus. Maguk semmit sem tudnak rám bizonyítani! Amúgy pedig itt Anwarionban a korona megbízásából öltem többet, nem máséból. Kezdjük ott, hogy nem régóta tartózkodok itt ebbe az országba, nincs is kellő helyismeretem. A kúriában rendszeresen látható vagyok, többen is tudják ezt igazolni. A városban éjszakánként több kocsmában is megfordultam, ott is láttak többen, többször is. Részegen nekem sem megy az ölés, elhiheti. Árulják már el, hogy hol, kiknél és főleg mikor követtem én el sorozatos rablógyilkosságokat.-*rázza a fejét és mosolyodik el*-Vannak egyáltalán tanúk arra, akik történetesen látták, hogy én betörök egy házba, végiggyilkolok mindenkit, majd teli zsákkal kijövök onnan? Ráadásul ezt többen is látták, többször is??! Ha már, úgy van kiírva a plakátra, hogy sorozatos gyilkosság. Ebben az országban az egyetlen munkám ami nem a Korona megbízásából történt, az egy Bradar Orlen nevű férfi megbízásából történt. Ő egy gazdag kereskedő, akinek a karavánjait gyakran fosztogatta egy bizonyos rablóbanda, ennek a bandának a főnökét iktattam ki. Amit amúgy a Korona fejvadászainak kellett volna, de a maguk töketlen emberei nem tudtak megbírkózni a feladattal, ezt Bradar úr megelégelte, ezért bízott meg engem. Szóval egy bűnözőt iktattam ki. Ez volt az egyetlen munkám, amit nem a Korona megbízásából csináltam. A férfi engemet megfizetett, és mivel a kúria lakója vagyok, van fedél a fejem felett és van mit ennem mindig. Nem kényszerülök rá, hogy fosztogassak! Továbbá.. az inspektornak tett szolgálatomért nem kaptam egy garast sem, nem is kértem. Harcoltam ezért az országért, pedig Anwarion nem a szülőföldem, nem a hazám! Megmentettem a Lady-t, pedig hagyhattam volna hogy a saját vérében reszketve meghaljon a hóban. Könnyen átállhattam volna a káoszsereghez is, nagyon sok alkalmam lehetett volna arra, hogy megöljem az inspektort és a magisztrát. Nem tettem. Ellenkezőleg, segítettem neki! Akiknek az ország részben a győzelmet és a túlélést köszönheti, azoknak van "érdekes" módon vérdíj a fején. Azoknak akik részt vettek abban a felderítő csapatban. Én nem tudom, hogy ki vagy kik követték el azokat a rablógyilkosságokat, de maguk csak rám akarják kenni mert vérelf vagyok. Nem találják a gyilkost, de ki kell valakit kiáltani annak mert nem akarnak leszerepelni. Keresnek egy gyanúsan kinéző valakit, bizonyítani nem tudják, hogy ő volt, de helyette követelik azt, hogy az elfogott bizonyítsa azt, amit nem is lehet. A maguk vádja tele van olyan logikai buktatókkal, amik már kis híján komikusak. Csak azért nem nevetek rajta, mert ki akarnak végezni. Ha én gyilkos vagyok, akkor maguk nem tudom, hogy mik.-

Vendég

//Megszabadulni a bűntől //

A férfi lapos pillantással méregeti Nemytet. Csak a szigor látszódik rajta, és a teljes, érzelemmentes közöny mások sorsa és szenvedése iránt. Hosszan hallgat, majd kényelmesen hátradől, mellkasa előtt összefonva a kezét.
- Kár.
Csak ennyit felel elsőre, s tovább mustrálja a vérelfet, majd némi fintor jelenik meg a szája szélén, s folytatja.
- Tisztára moshatod a lelked majd az Egy Igaz Úr fényében, ha eljő a megváltás, és a bűnösök a kilenc pokolból elébe járulhatnak. Ahogy most állunk, az egyetlen feladatod, hogy szépen végigsétálsz az úton az akasztófáig, aztán meghalsz. Csendben, üvöltve vagy sírva, szidva a törvényt, nem számít. Komoly félreértések vannak itt bent nálad, vérelf... - kocogtatja meg a halántékát a férfi - De majd az elmúlás békéje eloszlatja a tévhitedet. Tisztában vagyunk a szolgálataiddal az Inspektornak. Az erőd felderítése. De egy jótett vajon felmenthet a többi bűnös cselekedeted alól? A megannyi ártatlan vértől, ami a bérgyilkos kezéhez tapad? Hisz épp annyit öltél te bárki megbízásából, mint a koronáéból. Nem... nem. Te nem szolga vagy a hatalom kezében. Te gyilkos vagy. Pénzért hidegvérrel ölsz, a véred űz előre ezen az úton. A fajtád hagyományai. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy látlak téged, vérelf. - mutat lassan a szemére - Látom a lelked, ha behunyom a szemem, akkor is. Amennyire szép vagy kívülről, épp annyira ronda belülről. Kegyetlen, hidegvérű és szadista. Arrogáns, az udvariasságot hírből sem ismered. Két dolog van, amit szeretsz, az egyik a pénz, a másik pedig a gyilkolás. Rendkívül ravasz vagy és céltudatos. Nos... ez vagy te, vérelf.

Vendég

*Miközben a sötétben figyel, hamarosan elé lép egy idősebb szigorú tekintetű férfi, aki kérdéseket zúdít felé. Nemyt végigméri a férfit, a szemöldökeit felhúzza.*
- Igen tagadom! - mondja határozottan. - A körözési plakáton lévő írásból, mindössze a kinézetemről adott leírás az objektív egyedül. Nem vagyok rablógyilkos. Már csak a mesterségemre való büszkeségből sem vetemednék ilyenre. Éppen ellenkezőleg, rablógyilkosokat ölök vagy fogok el élve, jó pénzért. Akkor is csak abban az esetben, ha a megbízó kellően fizet. Kedvtelésből, nem gyilkolok. Akármennyire is ijesztőek egyeseknek a szemeim. Nekünk vérelfeknek mindig is hátrányaink voltak a szemeinkből, tévesen démonnak hisznek minket. Ez pedig okot ad a gyanakodásra. Apropó..ha már megbízót említünk... az egyik megbízóm maga a korona inspektor volt, Lady Serena. Nyugodtan megkérdezheti őt. A tisztelt Korona úgy adott ki körözést rám, hogy nincs is bizonyítéka arról, hogy én voltam a bűnös. Továbbá, az hogy maguk meg tudták nyerni a káoszsereg ellen a háborút, azt részben nekem is köszönhetik. Részt vettem abban a Lady Serena által toborzott felderítő csapatban, amikor a káoszlordok erődjébe hatoltunk be és megszereztük a tekercset. Még a korona inspektor életét is megmentettem, igaz ő is segített rajtam. Ezt a kedves magisztra nem említette ugye? Pedig a kúriában elmondtam neki is. Ő is tud ezekről. Érdekes...az ilyenek nincsenek megemlítve. Valamint hajlandó vagyok tisztára mosni a nevemet. Mondják mit tegyek. -*magyarázza nyugodt hangon, hosszasan. Valószínűleg a szigorú férfinak nem lesz kielégítő a válasza, de nem tud mást felhozni. Nyugodtan neki dől a falnak háttal és karba teszi a kezeit, várja a férfi reakcióját.~ Kitalálom, azt fogja mondani, hogy hazudok...tipikus...~*jegyzi meg magában.*

Vendég

// Megszabadulni a bűntől //

Amíg az őr az ismeretlen barna hajú nővel van elfoglalva, a sötétben ajtó nyikordul, léptek zaja koppan, és nemsokára Nemyt cellájánál áll meg egy másik férfi. Idősebb, mogorva, magas és vállas, tabardján aranyszín hímzett lándzsaminta díszeleg. Kopott, koszos széket penderít a cellája elé, és leül.
- Ébren vagy, vérelf? - kopogtatja meg a rácsot a csizmasarka vaskakasával. Nem beszél halkan, nem zavarja, ha Anabell is hallja. Vagy bárki más, akit még rejt a sötétség. - Több lehetőséged is van. Vagy őszintén felelsz, vérelf... vagy az árulók bölcsőjére húzatlak, esetleg nyújtópadra vetlek, davokar csizmát húzatok rád, vagy kerékbe töretlek... Egyik sem épp halálos, csak megnyomorodsz egy életre. Jól figyelj hát! Többszörös önkényes gyilkossággal és rablással vádoltak meg, vérelf. A kiírás alapján a magisztra alátámasztotta személyeddel az egyezést. Tagadod-e, hogy hidegvérrel gyilkoltál és raboltál, vérelf?

A férfi savószín szemei szigorúan figyelik Nemytet a lámpás fényében. Ki tudja, mi múlik azon, amit most mond... Talán csak az élete. Talán semmi, hisz úgyis felkötik, akármit mondhat.

Vendég

*Nem tudni pontosan, hogy mennyi idő múlva, de karmazsin szemű hősnőnk, halk és eltorzult beszédfoszlányokat hall. Azt hiszi álmodik, pedig ezek a hangok valósak. Bőrén érzi a nyirkos hideget, valamint a fájdalmat is az állkapcsában. Lassan, szédelegve felül, szemei még nincsenek teljesen kinyitva, csak hunyorog. Kissé sötét van, de neki ez nem probléma, ő lát a sötétben.*
~Az a rohadék korcs elf r*b*nc, kicsapta az egyik fogamat.~*mérgelődik magában, majd tapogat a kezével maga körül óvatosan. Hideg kőpadló, itt-ott nyirkos szalmával borítva. Büdös is van, de ez nem zavarja. Ahogyan kezd tisztulni a feje, a beszédfoszlányok is egyre hangosabbá és érthetőbbé vállnak. Bár az álla még mindig fáj, és fog is egy darabig. A cella legsötétebb sarkában ül, törökülésben, kezei összekulcsolva és a szája elé téve, könyökei a combjain. Szemeit teljesen és hirtelen nyitja ki, aki éppen arra figyel, annak feltűnhet egy nem éppen kedvességet sugárzó szempár. Karmazsin íriszek és aranysárga pupillák, meredten szegeződnek azokra akik arra néznek.~Óh.. szóval egy börtönbe dobtak. Ahogy sejtettem. A szokásos, nagypofájú és gúnyolódó őr. Chh... minden börtönben van egy ilyen barom, mint ha muszáj lenne. De látom, társaságom is van.~*méri fel némán a helyzetet miközben a szomszéd cellában lévő hölgyet nézi. Nemyt volt már elfogva, nem ismeretlen számára a cella, szökött is már meg egymaga, valamint anno a társai is szöktették már meg. Egyenlőre nem tesz semmit csak figyel. A szemei nyilván nem mindig, de a legtöbb esetben elég elrettentésnek.*

Vendég

//Megszabadulni a bűntől - előző mese kieg, Nemyt át a kúriából //

Nemyt fájó állkapoccsal és foggal ébred, vér íze a szájában, hideg van, sötét és büdös... nyirkos szalmán fekszik. Felszerelése teljesen hiányzik, értékei, ékszerei is, ha voltak, csak a ruháját hagyták rajta. Ez egy cella, és inkább a halk, duruzsoló beszélgetés emeli ki lassan az eszméletlenségből. Épp a szomszédos cellában beszélget valakivel az őr. Közben arra is rájöhet, hogy a vadász a csapással kiverte egy hátsó fogát.

Ezzel egy időben lehet figyelmes Anabell a szomszédos cella félhomályában fekvő alakra... vagyis egy kupacra a földön, amely "mélyén" valami piros... talán egy vörös démoni szempár pislog? Ki tudja, miféle bestiák lapulnak itt...

//Sorrend nincs. Kétnaponta tuti reagálok, ha van mire. Aki kimarad az lemaradt.//

Vendég

//Megszabadulni a bűntől //

Az őr a lány felé köp a rácsokon át, egyenesen a lábaihoz. A szagok nyomasztóak: izzadtság, vér, fájdalom, láz, betegség, ürülék és húgy miazmája. Semmi reménykeltő nincs a sós vizet izzadó falakban, a sötétségben, a rácsokban, s a megtermett őrökben. Ázott szalma, egy koszos büdös vödör, vaskos rozsdás láncok és bilincsek a falon...
- Ma este. Nemsokára kihirdetik neked, meg a kompániádnak. Mindet szeretni fogod, csupa kedves alak...
Természetesen Anabell minden értékét, ékszerét, felszerelését és fegyverét elvették, csak a ruhája maradt meg, amit épp viselt, s így elég hideg is a tömlöc.

//Várunk egy kicsit Arenre. Addig manipulálhatsz. Smile

//

Tárgy: Re: Kikötőnegyed 2017-04-11, 14:49

// Megszabadulni a bűntől //

Számított rá, hogy nem lesznek a kérése felé nyitottak és ez ügyben már nem is sokat tehet, hiszen nem engedik el kezeit sem .Rángatják, mint egy marionettbábút , ez biztos karján nyomot fog hagyni amire nagyon pipa lesz ebben már most biztos. Még csak hetekkel ezelőtt múltak el a nyomai annak, hogy William rátette a kezét és el akarta rabolni és ennek érdekében képes volt embereivel bármire, hogy ezt megtehesse.
Szajha… visszhangzik fejében a feslett titulus, hiába észlelte a felé közeledő kezet annak nem tudott ellenállni fogolyként és az eszméletéről lesegítette. Elmúlik minden egy kis időre :gondok, a fájdalom, aggódás : minden, ami eddig kísértették ébrenléteit. Könnyen csuklik össze térde ,de a földet el sem éri már s nem érdekli - nem tudja, hol van édes feloldozás elméjének.
Az ébredés kevésbé édes, egyenesen riasztó.
Álmában a Lady Ilgaros fedélzetén van a korlátnak támaszkodva nézi a végeláthatatlan tenger kékségét olykor felnéz a csillogó habokból a kormányos felé aki nem más mint szívszerelme. Maguk mögött hagyták a szárazföldet, úton vannak, ki tudja merre, de mégis a béke az ami átjárja az ami fogadja szívét mert tudja bárhova is tartanak azt együtt teszik… tennék … a látkép elúszik lassan sötétségbe mintha az éjszaka hírtelen csapna le rájuk. A csillagok és hold nélküli kietlen feketeség lassan a hajót is hangos reccsenésekkel falja be és már nincs ideje felérni a férfihoz. A sötétség jön s mikor kinyitja szemeit homályosan úszik látképébe a cella rácsai egy idegen férfival mögötte.
Az ébresztés fájdalmasan éri, feje lüktet, és ajkai ki vannak száradva. Megnyalja megnedvesítve és megpróbál felülni a földről és csak akkor jön rá mindez álom volt és ez a valóság. Bár fordítva lenne.
Nem felel a nyálcsogatós alaknak, nem ő. Nem teszi ki magát annak hogy tisztázza vele szemben a tévedését, annyiszor nézték már kurtizánnak, hogy rá sem hederít ,ennél jobban aggasztja a helyzete. Grimaszolva néz körbe a cellájában ,végig a falakon esetleges ablakon. Hát ismét idejutott : Rácsok és halál. Vagy mégsem. Meg sem rezzen feje, hogy a mocsok őr fele kapja azt, de mellkasában a szíve felgyorsul a halottakra. Még nincs minden veszve, még megúszhatja a bitófát és talán a bérelt rácsos falakat is másnak átadhatja. Megéri e futni tovább a sorsa elől nem tudja.Egyszer már majdnem utolérte az, alig sikerült menteni bőrét s itt ezen a nyamvadt helyen másodjára kapják el. Messzire ment és ezzel tisztában van , akkor is tudta mikor megtette azt amit meg kellett. De nem adhatja meg az örömöt azoknak akik kergetik őt örökkön , hogy elbukik. Nem tartaná be szavát a kalóznak sem s legrosszabb saját magának sem.
-Mikor?- Nyög csak ennyit ki hiszen feje még nem tiszta és nem fecseg feleslegesen többet a kelleténél .

Vendég

// Megszabadulni a bűntől //

- F*szér' nem bírsz nyugton maradni, te szajha... - morran fel a késes férfi Anabell további vergődésére... És bizony nem fog könyörögni a lánynak, s nem is bízik meg benne annyira, hogy hagyja kötél nélkül menni.
A leányzó fején kemény ütés csattan, amitől megszédül, s innen már csak egy pillanat, hogy a kábító méreg, már amit nem szívott ki, hatni kezdjen. Az ájulás kellemes biztonságába zuhan, még ha tudat alatt tudja is jól, hogy most van csak nagy bajban...

Valóban, a piactér egyik őrházának cellájában ébred. S nem egy kellemes ébredés az. Víz csöpög csendes kopogással, de rá kell jönnie, nem ez riasztotta meg. Hanem a vascső kopogása a cella rácsán. A porkoláb úgy néz rá, mint egy szaftos köpetre az utcán, láthatóan jobb örülne, ha csak a hulláját látná lengedezni valami fa ágán. Anabell feje pedig hasogat.
- Rohadtul szerencsés egy luvnya vagy te, kiscicám... Ehh... ilyen csinos pofival a kikötőben szajhálkodni... anyád biztos forog a sírjában...! Vagy nem, ha ő is szajha volt. De hidegvérű gyilkos tán csak nem... Nah mindegy... rohadt szerencsés vagy. Az ítéleted halál, felkötnek ám! De az ítélőszék túl elfoglalt most, hogy ezt le is írja... így az ügyed átvette az egyház törvényszéke. Istenítéletet kapsz... Bizonyíthatod, hogy az Egy szemében ártatlan vagy.

Tárgy: Re: Kikötőnegyed 2017-04-08, 08:30

// Megszabadulni a bűntől //

~ A vérnek…. fenébe veled Field, minek jöttél ide ~ Ezt sokadjára kérdezi saját magától bosszankodva, de most inkább letörve teszi ezt és grimaszba rándul arca a sikertelen karszabadításra ,ráadásnak erősebben szorítják meg. Jobbnak látja nem kotyogni és felvilágosítani ki volt Field, úgy sejti még úgy is eljön az ideje ha szembesítik. Már ha szembesítik mielőtt bedugják rácsok mögé. – Maguk akarnak velem kicseszni , engedjen már el ,ne cibáljon – Folytatja higgadtnak tűnően - Nem kell ide kötél. Mondom ne cibáljon jó ember –Ellenkezik, hogy karját hátra csavarjak. Vállaival megfeszül és rángatja magát ki a kezek alól – Felejtsék el azt az átkozott kötelet nem vagyok igás állat akire ráköthetik – Ha sikerülne kiszabadulnia sem biztos elfutna, ketten egy ellen kellemetlen előny lenne – Megyek én anélkül is – Alkudozik, rettenetesen utálja már a köteleket.

Vendég

// Megszabadulni a bűntől //

- Ezt magyarázd a vérnek, ami elárult. - Közli a jóképű, és nem... nem engedi el a lányt, ujjai már fájón szorulnak a karjára. Csak ne lenne álszentül kedves a mosolya.
- Bár tudnám, ki a rák volt az a Field. Tökmindegy mondjuk, mert rohadtul halott. Ne baszakodj az öcsémmel, kislány... az se érdekel, miért tettétek.
- A bátyád vagyok...
- Persze... épp ez a legfontosabb. Na kötözzük meg, kötél a nyakába, és indulás...! Elég lesz az út felén cipelnem...
A tőr a helyére kerül, a fenyegetőbb férfi vékony kötéltekercset kanyarint le a válláról a köpeny alatt, s a másik hátra akarja csavarni Anabell kezét, s mellé csavarni a másikat is, hogy hátrakötözzék a csuklóinál, majd kötelet vetve nyakába valódi fogolyként vezessék el...

Tárgy: Re: Kikötőnegyed 2017-04-07, 11:28

// Megszabadulni a bűntől //

Nem foglalkozik tovább azzal az átkozott csecsebecsével, hiszen megmérgezték, ez jobban izgatja. Feltűri bal kezén az inge ujját és felemeli -szemmel tartva közben az őt megtámadókat és a matrózokat is egyben – s ajkát rátapasztja a sebre amit szívni is kezd. Egyik életét megkeserítő helyzetből esik a következőbe, már nem is lepődik meg csak talán a gyorsaságon, ahogy ez bekövetkezett. Szívja a sebet és oldalra köpi a nyálával és vérrel keveredő mennyiséget, ami nem olyan sok. A karját amint megragadják kissé meg is szédül, máris hatna a szer?
Próbálkozik, nem adja magát olyan könnyen meg a méregnek annak ellenére , hogy közölték nem ölik meg. Tehát nem halálos számára, de nem akarja a tudatát sem elveszíteni. Ismét. Alig kapta vissza azt az éjszaka után, sok volt a kín a testének és lelkének az ereiben folyó illúziókat keltő váladékoknak köszönhetően vagy maga sem tudja mivel kábították. Kezét kihúzná a szorításból.
- Vegye le rólam a kezét – Nyögi oda fújós macskaként. Korábbi mosolygós és kedves viselkedése teljesen elreppent. Nem vág hozzá jóképet ami érthető is.

Felkapja fejét az elhangzó megbízásra és a két névre elég élesen szíva be a levegőt a hallottakra. Leengedi kezét maga mellé , amennyit tudott szívni a kis vágásból megtette ~Fejvadászok. Tudtam valami nincs rendben, tudtam. ~ Nem kockáztathat. Így nem mozdul. Ha a szer, amit beadtak neki tényleg elkábítja teljesen és itt hagyják, tegyen vele az utca, amit akar meghalhat ,de ha a vádakkal szemben nem tudja megvédeni magát újra rácsok mögé kerül. Elborzad a felelevenedő emlékre és kijutásának árára, amire fortyogó düh keríti hatalmába. Nyugodtnak kell maradnia, pontosan tudja, ezzel nem segít a helyzetén. Jobb együttműködni vagy jobb meglépni, talán a kikötőig el is jutna mielőtt elveszti az eszméletét. S vajon ezzel mit bizonyítana? Hát persze azt hogy van mi elől menekülnie, a vádak elől hiszen igazak. Nem is beszélve, ha utána ered a két férfi és bajba sodor másokat. Ezt most egyedül kell végig csinálnia , nem segíthetne neki … Ő nem. Kirázza a gondolatot a fejéből a menekülésről. Halkan és tisztán beszél, ahogyan újra megszólal.

-Nem akarok magukkal menni, és nem tudják bizonyítani én vagyok az akit keresnek. Egy papír mind amit fel tudnak mutatni , tudják hány nőre illik a leírás egy körözés kiadás alkalmával? Több százra – Mondja nyugodtságot színlelve és egyben magára erőltetve .

Vendég

// Megszabadulni a bűntől //

- Ez nem nyaklánc, angyalom... ez vér... és a fejedre száll!
A jóképű, megnyerő mosolyú férfi jóérzéssel, magabiztosan kuncog Anabell próbálkozására, hogy segítséget hívjon. Aztán megragadja a leány ép karját.
- Én nem futnék... néhány szívverés és hat a méreg. Ha mocorogsz, felgyorsítja. Aztán ki tudja mit tesznek veled a részeg matrózok, ha tehetetlen találnak egy sikátorban... Nem akarunk mi megölni. Mi csak elviszünk egy helyre...

Társa közben a feléjük induló matrózok felé fordul, egyik kezét békítőleg felteszi, érdekes, hogy épp azt, amelyikben a tőr van, a másikkal pecsétes passzust vesz elő a köpenye alól.
- Minden rendben, uraim! Kornwell és Rodrick Payne fejvadászok vagyunk. A nőre körözés van érvényben gyilkosság vádpontban. A korona nevében járunk el, és elfogjuk. Kérem, távozzanak békével!
A matrózok mintha csak szószólót választanának, az egyik elől állóra néznek, az meg kelletlen hajol közelebb a feltartott papírhoz.
- Heh... Karcs...Karacs... Kar...csú... heh... Ottan van a pecsét. Hagyjuk a fenébe inkább...
S ezzel megadólag hátrálni kezdenek.