[ LEZÁRT] A Káoszháború

Lassan érkezik az enyhülés. Folyók áradnak meg az olvadó csapadéktól, elnedvesednek a földek, s a hóréteg alatt heverő temetetlen holtak a sárban pihennek, fakó-szürke arcukra a nap ragyog.

Az inkvizíció végül megkapta a figyelmeztetést, hogy senkit se engedjenek el, hisz akiről úgy hitték, kipurgálták, néhány napon belül saját körmével kaparta vissza magára a jelet. A tébolyodottakat meg nem ölhették, hisz maguk is hamar rájöttek, hogy azok lelke már a káoszhoz tartozik. Ha jól nem is tartották őket, de etették, s ez Istenszéke városát komolyan le is terhelte.

A városok komoly nyomás alá kerültek, így maga a főváros is. Nem hadsereg ostromolta őket, de a saját polgárságuk és szegénynegyedeik. A koszos alsó utcákon a kórságok egyre szaporodtak, s már eljutottak a tehetős polgári és iparos családokhoz is, hogy a víz, a patkányok, az étel, vagy érintkezés által, nem tudni. A kiütéses, gyomorvérzéses, puffadásos és lázbetegségek lassan vitték el azokat, akik nem rendelkeztek elég befolyással, hogy maga a varázsos csoport gyógyítsa őket. Immáron olyan mértékűvé vált a  kutak fertőzöttsége, hogy azokban nyálkás é büdös lett a víz, így csakhamar megjelent a polgárság is a nemesi negyedek jól védett kapuinál, hogy vizet és élelmet követeljen... olykor hangosan és erőszakosan. Míg minden varázsos a csatatéren volt... addig a városban polgárlázadás készül kirobbanni a rossz állapotok miatt. Kockázatos immár bárkinek ki és be mozognia.

Az államhatalom a palota-negyedre koncentrálódott. Oda vette be magát minden városi,vagy ott tartózkodó úr, a fegyveres kíséretével egyetemben, és a veres darabontok is felhagytak azzal,hogy hiábavalóan törekedjenek a rendfenntartásra,így azokat is visszavonták a paloták őrzésére. A gárda háromnegyede, akik épségben beértek a fővárosba, a palotát vigyázza és készül az uralkodó védelmére a Fiore flottával.

A hátország területein a feltörekvő új nemesség zászlóival színre lépő képzett katonai egységek és a zsoldosok kegyetlen módon álltak neki új birtokaik megszerzésének. Amíg a lordjaik seregeket vezettek, és állóháborúba kényszerültek, a korona zászlaja alatt mozgó rebellis nemesi sereg hátulról döf a birodalom szívébe. Egyre kevesebb az ellátmány a királyi csapatok számára, ahogy a vidékik birtokokat mások kezdik elfoglalni.

Hosszú tőrök csapnak le az éjszakákban, nemesek, egyházi és világi méltóságok kezdik irtatni egymást is, hogy az új világban, bárki győzelmével végződjön is, hatalomra tegyenek szert.

A kúria környékén az erődítés pusztulása után nincs épp csapatmozgás. Bár már tudják, hogy hol található az ellenség tábora, de azt a birodalom nem tudja kifürkészni mágusaival: akik megpróbálták, többé értelmes szót már nem szólnak. A határgyepűn lévő erődöt senki nem támadja. Senki nem zargatja, úgy tűnik.

A kapitány seregei ismeretlen helyre visszavonultak a kúriától. Azonban az erdőben még mindig ott figyel egy tündér-ent csapat.

FIGYELEM: Előre láthatóan 2017.02.18. szombat 17:00-24:00 várható új csata, az ostrom alá vett Székvárosban, a Magas Tudományok Univerzitásának szigetén. További frissítések idővel várhatóak.

Kiegészítés V.

Minekutána a helyőrség elesett, és az ország más tájain vagy a fagyba dermedt állóháború, vagy a hátország pusztítása miatt vannak elvonva a csapatok, a Kúriában Lady Averon próbál egy csapatot szervezni, hogy az ellenség fészkét felleljék és felderítsék, hovatovább ha mód van rá, végezzenek a két vezetővel.

Kaland indul, amelynek most nem Zsivány Egyes lesz a neve, de majd még kitaláljuk, mi.

A kaland maga gyors, pörgős RT játék formájában lesz lejátszva január 29-én, Vasárnap 18:00 - 22:00 között. Egy estés, amire halad a csapat, arra halad. A csapat a kúriától vagy az erdő széléről indul. A kalandról több információt Serena Averontól lehet kapni a kúriában.

A kaland hardcore minőségű lesz. Ez azt jelenti, hogy aki belép a kalandba, az vállalja, hogy karaktere komolyan megsérülhet vagy elhalálozhat. A kalandban ki- és beportálni, fürkészmágiát alkalmazni a hely sajátosságaiból adódóan nem lehet.

A felderítés eredményeképp meglelték az ellenfél erődjét, és onnan sikeresen zsákmányolták el a város térképét!

Mindeközben a kúria előtt 250 fős lovassereg táborozott le az udvaron, egytől-egyig Ascona kapitányhoz tartoznak mind, s szentségtelenek maguk is a démon megszállása által.

A kúriához közel az erdőben az Alkony Király egy tündérekből és entekből álló egységet helyezett el. Ezek védik a kúriát bármilyen káosz-csapattal szemben! //További információk Slaughtól//

Kiegészítés IV.

1,5 hónapja tart a háború.

A háború továbbra is északon, délen és keleten dúl. A parasztok nagy erőkkel kezdik szabotálni, és csapnak össze a birodalmi katonákkal, de megjelennek a hátországban a rebellis, hataloméhes lordok pihent csapatai is (külhoni zsoldosokkal kiegészülve), akik királyi lobogó alatt vonulva, hogy még nagyobb legyen a zűrzavar, kezdik el szabotálni és támadni a birodalmi seregek hadtápot adó területeit, elfoglalva a királyhoz hű lordok birtokait, várait.

A csatatereken egyre több szörnyűségről suttognak félve, s ezen hírek talán néhány jól értesült kúrialakóhoz is eljutnak: Lázadó birodalmi lovasok, akik istent nem ismerve mészárolnak, mintha nem is emberek lennének... nyers húst esznek, és lidércként száguldanak a tájakon! Hajdan katonák voltak mind, de a gonosz lakozik azokban, mert iszonyatos a pusztítás, ami képesek! Vagy épp a rémítő csupa fekete démoni lovassereg, mely hatalmas robajlással jön, bizony az ég is meghasad láttukon, és azokat nem fogja se vessző, se kard! Még a lovaik is démoniak, fekete hatalmas állat mind, és vörösen parázslik a szemük! Jönnek, végigvágtáznak az éjszakában, levágják, akiért az Alvilág Ura küldte őket, és mennek is! Akár a lidércek! De beszélnek a borzasztó Bőreváltókról, akik ember képében menetelnek a parasztok oldalán, aztán rohamoznak, s mire elérik a frontvonalat, márt hatalmas grizzlimedvék! Nem, nem is azok, hisz loncsos bundájuk tele vannak varázsjelekkel, és kétszer akkorák, mint egy medve! Torzomborzak, és rémítőek, és egyszerre tíz katonát maguk alá gyűrnek, de meg se kottyan nekik a dárda, a fejsze! Pofájukból vér nyál fröccsen szét, és akit megtépnek... az örüljön, ha csak egy végtagjától kell búcsúznia! De ott vannak még azok az iszonyatos őrültek, a Tombolók! A harc bomlasztotta meg az elméjüket, nem is emberek már azok sem, hanem emberbőrbe bújt démon mind! Nem félnek azok semmitől, sőt, rikoltva, üvöltve és nevetve vetik magukat a harcba! Az emberölés nekik játék, puszta kézzel is iszonyatos pusztításra képesek, és a csata végén ellenségeik húsából ülnek tort, koponyáikból isznak vért, mert ők voltak az erősebbek, de az elesettek révén még erősebbé vállnak!

A több ezer foglyon, melyet a birodalom ejtett, a papok végrehajtották az expurgatust, e révén a kipurgált parasztok mindegyike a megtérés jelét mutatta, bűnbánat és önvád tépte őket, s minthogy a városoknak elég volt ellátmány híján azon gondolkodni, hogy az oda menekülőket hogy etessék, szét kellett osztaniuk e megtért tömeget.

A kúria környékén még mindig minden csendes. Minthogy a kapitány nem vonta össze hetven fős századát másokkal, és meghagyta Belisarius vezetésével a kihelyezett őrhelyen őket, a kis erőd csupán arra kellene, hogy felügyeljen, hogy jelzőfáklya legyen, ha bármi rendellenes történik. A helyi falvak vagy csendesek és kihaltak, vagy erődökké alakultak, melyben olyan katonai szigor uralkodik, hogy nagyon kockázatos bárkinek, aki nem a lázadók ügyét szolgálja, megtámadni vagy megközelíteni bármelyiket.

OFF:
Előre vetítve 2017. január 20-21. 18:00-23:00 óráig mindkét napon lesz esemény az RT felületen, melybe szabadon be lehet szállni annak, aki a területen tartózkodik, bármikor, amikor érkezik. Természetesen aki eddig szert tett csapatra, az hozhatja! Információ megosztása előtte 16-18-án esti órákban IN-ben megtörténik általam.

Kiegészítés III.

Egy hónapja tart a felkelés.

A birodalom hadszínterekre oszlott szép lassan. A jelentős birodalmi erők mindenhol keményen lépnek fel, ám a gondolat, hogy ez egy parasztfelkelés, melyet erős csapásokkal szét lehet zilálni, hamar merő ábránddá vált. A jól szervezett, immár erődítésekkel, hadi taktikákkal és cselekkel gondolkodó seregek minden győzelemtől megrészegülnek, és minden vereségtől feldühödnek. Elkezdték kihasználni a területek adottságait, az erdők rejtekét, a mocsarak ingoványát. Rablóbandákban felügyelik az utakat. A visszatartott vagy rabolt nyersanyagok, élelem a nép kezén maradt, s bár volt, aki vallását tekintve visszapártolt az inkvizítorok munkája révén az Egy Igaz Istenhez, de melyik falu hagyja éhezni a fiait, és szolgáltatja javait inkább a koronának, ahelyett, hogy gyermekét etetné? Ez már nem hit kérdése. Amelyik megtette, azt a parasztseregek büntették, amelyik nem, az számíthatott a birodalom megtorlására talán. Ráadásul ott, ahol a lázadó parasztokat elkezdték visszaszorítani, jellemzően inkább belegyújtottak az ellátmányba, semmint a birodalom katonái dézsmáljanak. Égtek a tarlók, a magtárak… és a nyár még nagyon messze van!

Határozottan olyan érzése, tapasztalata lehet lassan a birodalom hadvezéreinek, hogy mágikus segítséget is kapnak a parasztok. Node kitől, hisz az Egy egyházának papjai nem támogatják őket, a Magisztrátus szintén a korona mellett foglalt állást. Vajon számoltak-e a falvakban élő valódi vadboszorkányokkal, boszorkánymesterekkel, ez erdő sámánjaival? A nép az ő nyájuk, a korona pedig csak üldözte vagy kitaszította őket… Jó okkal csatlakoztak néhányan hát a paraszttömegekhez.

A városokban, s a fővárosban egyaránt, pattanásig feszült a helyzet. A szegénynegyedekben a gyomorbetegségek egyre terjednek, véres széklet, hányás, kiszáradás, láz tizedelte a népet. A kereskedelmi negyedek polgárai szinte minden városi kútban felfedezhettek már valami dögöt, nyálkát, furcsa köveket, s minthogy nem mernek ezekből a kutakból inni, nincs más vízforrásuk, csak a papi szentélyek és a nemesi negyedek kútjai. Ám a kiváltságos nemesség okkal féltheti tiszta vizét a pórnéptől, mely a betegséget hordozza. Az ellátmányok akadályozása miatt a piacterek kínálata is egyre szegényesebbé válik, mindenki igyekszik gyorsan elvinni mindazokat a termékeket, amikkel hosszútávra is be tudna rendezkedni, hisz ki tudja, meddig tart a háború. Csupán idő kérdése, hogy a városi szegénység és polgárság mikor fordul a nemesség ellen, és kezdi el követelni annak vizét és élelmét. És jó, ha még csak azt… A csekély számú varázstudók természetesen mindent megtesznek, hogy a vizeket megtisztítsák, de újra és újra felüti a fejét a szabotázs…

A Kúriánál és annak környékén egyelőre semmilyen nagyobb csapatmozgás nem látszik. A mozgósított seregek déli és keleti irányban szóródtak szét a birodalomban mindkét fél oldaláról. A Kúria környékére így csak Ascona kapitány hetvenfős helyőrsége maradt Belisarius strázsamester vezetésével. Úgy tűnt, hogy a felkelők seregei itt csupán az utak felügyeletét végezték, teljesen kiépítve a falvak erődítését a fontos utak mentén. A Kúriát egyelőre nem zaklatta semminő fenyegetés…

A Korona nemesei végül felállították a Nemesi Ligát Raul Dearmond báró vezetésével, mely 5000 nehéz és 7000 könnyűlovasból, 16 ezer könnyű fegyverzetű talpasból, 10 ezer vasas gyalogból, 4000 íjászból, 1000 puskásból, az egyházi hadak 4500 lovagjából és azoknak háromszor ennyi gyalogos csatlósából, valamint a városok által felszerelt 1500 zsoldosból állott. A seregek az Istenanya képével ékes zászlaja alá sorakoztak, s legerősebb magja az Isteni Akarat lovagrendje volt.

Orsino Fiore gróf bár csak követ útján, ám biztosította a szövetséget arról, hogy tüzérséggel bőven ellátott bárkákat és harci szekereket indít útnak napokon belül, egy flottát a tengerről, egyet pedig az Özvegykönnyön felúsztatva a főváros védelmére.

A Palota és a főváros őrzését pedig Saavedra marsall tartotta kezében.

A kezdeti parasztlázadás így tényleges háborús területté változtatta a birodalmat. A 63 000 fős szárazföldi hadseregnek majd 700 000 fős parasztsereggel kellett szembenéznie a birodalom minden szegletében elszórva Egyelőre sem a rebellis lordok, sem a Rablóurak nem mutatkoztak. A vérontás csak izzítja a parazsat az elégedetlenkedők talpa alatt. A lázadók és térítők mindegyikének homlokára izzó pengével metszették fel a káosz istenének jelét.

Az északi területek kialakuló csatáiban új ellenfél jelent meg, de hogy kinek az ellenfele, azt senki nem tudta eldönteni. A szemtanúk valahogy így tudják leírni:
"A mennydörgéssel és semmiből lecsapó fényes villámmal kezdődik minden, mely felszakítja a levegőt, hogy színekben örvénylő fényes tölcsérén a pokol seregei vágtázzanak elő. A csatamének dübörgésébe a föld is beleremeg, mind fekete egytől-egyig, homlokukon hármas szarv mered előre, s jaj annak, akit felöklelnek. Biz’ még a szemük is veresen világít az éjszakában. A lovasaik pedig kegyelmet nem ismerve gázolnak bele a parasztseregekbe, s aprítják fel a lázongókat. De bizony azok közül a pokolbéli bestiák közül egy sem hullik el, fekete bőrüket átütni nem lehet fegyverrel, gyilkos vágyuk a vérontás! Zászlójuk nincs, csak fekete jeltelen köpenyük lebeg utánuk, oly sebesek, ahogy felprédálják a zsákmányt, és eltűnnek egy újabb mennydörgő éghasadással."

**************

Parasztlázadás. Nem az első, nem is az utolsó a birodalom történetében. Az elnyomás ellen küzdeni felesleges, hiszen ahogy mindig van erősebb és gyengébb, úgy mindig van elnyomó és elnyomott. Úr és paraszt. Ám a hatalom vándorol kézről kézre, így aztán a parasztok sem az elnyomás ellen küzdenek, hanem valójában a hatalomért.

Ki gondolta volna, hogy ez lesz belőle? A vidékeken az udvarházak égtek, s az urak, akik nem húzódtak erős várak falai mögé, szétterülő tölgyágakra felhúzva lógtak. A parasztsereg nem gyülevész, hirtelen indulattal fegyvert ragadó sértett tömegként viselkedett, mint arra számítottak volna! Vezéreik oly sugallatokkal irányították a felkelést, mintha maguk is katonák lettek volna, akik átlátják a hadiasztal minden csapatmozgását. Tudták, mikor és hol csapjanak le szervezetten, erőiket összevonva, ha jobb fegyver, vértezet, vagy ló kellett, s míg a kritikus tömeg elvonta a birodalom urainak figyelmét kegyetlenkedéseivel, e kiemelkedő rablóbanda meglepő szervezettséggel szerzett hadizsákmányt seregüknek! Az emberek már nem otthonaikba vonultak vissza, ha a hideg éj leszállt, hanem egyes falvakat kezdtek megerősíteni, s haditáborokat létrehozni… érdekes módon mindig olyan falvakat, amelyek fontos országutak, kereskedelmi utak közelében terültek el. Igen… felügyelni kezdték a város körüli mozgást. A milíciák egy némelyike azonnal elesett, főleg valamely szabotázs következében, más részük pedig véres harcokba bocsátkozott a parasztokkal, akik meglepő elszánással vették fel a kesztyűt, s nem törte meg őket sem vereség, sem a halottak száma. Olykor a kritikus tömeg győzött, olykor a katonaság… a háború frontvonala hullámzott, mint ledér menyecske szoknyája tánc közben.

A vidéki papok jobbnak látták visszatérni a városba, mert a tíz településenként kirendelt templomokba új papság költözött. Új férfiak és nők, akik maguk is fegyvert forgattak, s hangos szavakkal dicsőítették Shlaneest, az új istent, a legerősebbet, aki felemeli a híveit! Az ő sugallatát követve a nép felemelkedik urai fölé majd, királyokkal lesz egyenrangú minden ember. Mert Shlanees látja, aki szívében is erős, nem csak karjában, s hű őhozzá! A hitetleneket pedig jelével kell illetni, aki nem hajol meg a papság szavára, az adjon számot hitéről Shlanees elé járulva! Aki nem esküszik fel Shlanees hitére, azt tömlöcbe vetik, és a káoszisten Prófétái eljönnek értük, hogy megmutassák kegyelméből szörnyű hatalmukat.

Még aggasztóbb, hogy jó néhány lord birodalom szerte nem reagál a parasztsereg támadásaira, s hűbérurait, szomszédjait, atyafiait cserbenhagyva ül zászlósseregei élén. A korona szavára moccannak… de nem a korona oldalára. Könnyű és nehéz lovasság, talpas pikások, íjászok és egy-egy tüzér is van ezen csapatokban, s úgy tűnik, mozgásukkal a város környékét felügyelő parasztseregeket támogatják. Hűbéruraik eleste után az új világrendben ők emelkednek fel majd.

S ki gondolta volna, hogy a háború gyorsabban eléri a várost, mint a seregek maguk. A vidéki főnemesség hatalmas kordékkal özönlik be, mentik, ami menthető kincseikből városi kúriáikba. A pékek nem kapnak lisztet, a kocsmák nem kapnak italt, nincs téli alma szállítmány, nem jön az abrak sem már a lovaknak. A piactér nagy ivókútjába valaki döglött patkányokat szórt. A szegénynegyedben furcsa himlőkiütés jelent meg, a polgárok olykor türelmetlen agresszióval rendezik vitás kérdéseiket. Az ostrom már tart. Nincs harc az utcákon, nem áll sereg a falak alatt, de az ostromgyűrű szorítását kezdik megérezni a felsőbb körök a folyamatos szabotázsakciók miatt: Az ellenség bent rejtőzik a városban.

A legrosszabb pedig talán az, hogy nincs kiáltvány. Nincs követelés. Nincs levél az udvarnak, hogy pontba szedték volna a lázadók sérelmeiket! Mintha nem is hajlanának egyességre, fel sem merülne a tárgyalás lehetősége bennük. Mintha arra várnának, hogy majd az urak jönnek egyezkedni…

Az egész valami apró összezörrenéssel indult a gazdák között, a parasztok között, a papok között, a magiszterek között... Indulatos szóváltások követték egymást, melyek olykor tettlegességgé fajultak. Aztán mind gyakrabban haltak meg emberek, vagy sérültek meg súlyosan olyan pitiáner viták miatt, minthogy kinek a telkére esett az átnyúló ágról az alma, kinek a kutyája harapta meg a gyermeket, kinek a fáját viszi a paraszt téli tüzelőre, vagy melyik isten a hatalmasabb.

Ekkor még senki nem gyanakodott semmire, s mindenki vakon figyelte, miként tudna-e vitákból hasznot húzni. Aztán a hangadók már elég befolyásosak voltak a nép körében, s azok birodalom-szerte kezdtek fegyvert ragadni, más-más indokot találva: volt, ahol az idegengyűlölet sarkallta harcra a parasztokat, máshol a földesuraik gyűlölete, megint máshol a mágia idegensége, vagy épp a papok és hamis istenek jelenléte. Elfojtott suttogás pusztán Shlanees neve és hite, igaz istenként emlegetése, aki az erőseket pártfogolja, a gyengéket a porba sújtja. Anwarion királyságát a vidékeken szép lassan tűzbe és vérbe borítja a háború.