HomeRegisztrációKapcsolatBelépés

Share | 
 

 Káoszháború

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
The author of this message was banned from the forum - See the message
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Káoszháború   2017-01-11, 14:05

A kapitány előtt bizony lóhalálában is hosszú út áll, megtart bizony két napot is, ha nem többet, hogy a Folyóvidékről a Fennsíkhoz jusson. Az egyre emelkedő magaslatok közé érve nem csak a levegő tisztább, de egyre kevésbé is kell tartania a banditáktól és rablólovagoktól. A Smaragd Felföld hegyvidékei pedig elsőre épp oly érintetlennek tűnnek, mintha évszázadokat utazott volna vissza… a klánok mind máig ugyanúgy össze-összecsaptak, most csak annyi a különbség, hogy nevet adtak a fegyverrántás okának.
Késő estére jár, mire a sűrű, csendes, jégbe dermedt erdőből kilépve megpillantja a régi erődöt. Régi, igen, s bizony az idő megrágta már, de toronyszobájában fény halovány világa aranylik, s érez valami kisugárzást, ami egyértelműen visszahúzódásra készteti a benne lakozó bestiát: mintha az Egy Katedrálisába próbálna besétálni, finom taszítás, nyugtalan izzó parázs érintése a bőrén. A kapu nem messze előtte épp kinyílik, ötét lovasok vágtáznak ki rajta, át a kőhídon, majd villám hasít az éjszakába, és ezer színnel nyílik meg a portál a tér szövetében, hogy egyenesen bevágtázzanak rajta, s azonmód a kétszázadnyi lovas mögött be is zárul.
A kapitány különös, ösztönös érzése viszont még mindig a várhoz vezeti.

//Akkor folytatás a Fennsíkon.//
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Káoszháború   2017-01-10, 21:34

~Haditáborban~

*A magisztra távozott. Hogy sikerrel jár-e, nem tudhatta, s noha tűzkeresztsége óta leszokott az imádságról, fogai között most is csupán káromlásokat sikerült csikorgatnia a karóra feszített istenséghez, mégis fohász volt az a maga módján: ha továbbra is térdet hajtva bégető nyájat akar látni a templomaiban, ugyan segítené meg azt a boldogtalan fehércselédet! A tábor szélén aztán a kolostor kicsiny halmáról tovatekintve falvak pisla fényeit látta szikrázni az éjszakában. Mióta a káosz eluralta a vidéket a takaros jobbágyfalvak lomhán csorgó élete kilépett medréből. Azóta nem csalja harang vesperásra az embereket, s nem hallik dudaszó a korcsmákból. A falvak nem alszanak, őrt állnak helyette, hogy pedig folyton vágják, és rontják őket nem szűnik a harci kedvük. Egy ideje úgy érezte, mintha tulajdon kardjával ölné a vágómarhává lett embereket, mik önnön húsukkal hizlalják az eleven káoszt. A nyakán hagyott ifjú adeptus által elmondott újság Viharfokról és a Fiore flottáról csupán dagasztotta kétségeit. A birodalom saját maga ellen háborúzik, s kerekedjen felül bár a Liga, vagy a káoszisten csürhéje, az ország mindenképpen romba dől. Nem a harctereken, a felégetett kastélyoknál, vagy lemészárolt falvakban fog eldőlni e balvégzetű história, ez immár nyilvánvaló volt. A kígyó fejére kell tiporni hát, amíg még nem késő…
Zsigereiben érezte a vérszomj fakasztotta gyűlöletet, melyről tudta, nem az övé teljesen. Hideg fejre volt szüksége, s egy nyomra, bármilyen nyomra, amelyet követve maga is a viperafészekig juthat, hogy egyenest oda nyomhasson lángoló csepűt. Ám a Khrone nevű fattyút csak hírből ismerte, s az igáslónyi némberrel is egyszer találkozott csupán. Kémeket nem meneszthetett, hisz minden emberére szüksége volt, így is többet hagyott ott Rigófüttynél, mint kellett volna. A gondolatra a fertő megmoccant csontjaiban és a fülébe súgta, hogy nincs hús, mi veszendőbe menjen, s a tetemek már rég eltűntek a föld gyomrában parancsra várva, ám a száznagy hallani sem akart a gondolatról. Egyszerre azon kapta magát, hogy láncinge mögül négyrét hajtott selyemkeszkenőt bűvölt elő, s gondolataiba mélyedve morzsolgatta markában… Ekkor támadt benne a felismerés. Maga ugyan nyomok híján van, de a keszkenő, s a mélyén lapuló hollószín fürtök gazdája nem ok nélkül játszhatta el saját halálát! Bizonyára oly titkoknak lehet birtokában, melyeket jó oka volt messzire vinni magával. Ahogy kikérgesedett ujjait végigfuttatta a szalaggal átkötött hajfürtön, a fertő elégedetten bizsergette elméjét. Egy pillanatra lázálomhoz hasonlatos képek rohanták meg, s oly erős, állatias vágy robbant bensőjében, hogy legszívesebben a holdra vonított volna, szájában sűrű, hatalmat hordó vér ízét érezte…Serena Averon vérének ízét, mi ezüstfonalként feszült időn és téren át, csalhatatlanul húzva magával egyetlen, határozott irányba. Szemei előtt színes szikrák táncoltak, ahogy próbálta visszanyerni az uralmat elméje fölött. Tudta, hajnalban nyergelnie kell.*
Vissza az elejére Go down
Alison Agrior

avatar

Hozzászólások sz. Hozzászólások sz. : 13
Regisztráció Regisztráció : 2016. Dec. 26.
Tartózkodási hely Tartózkodási hely : Anwarion

TémanyitásTárgy: Re: Káoszháború   2017-01-09, 18:24

Haditábor  [ RT jelenet folytatása]

Ezúttal nem követi a Kapitányt csak a lassan pelyhedző havas szélben mered a sötétben a távolodó hátára. Vegyes érzelmekkel dacol szívében folyton mióta a felkelés hatalmas méreteket öltött. Félelem, tettvágy, aggódás, harag… mind ott van benne. Maradna maga is segíteni, de menne is kutatni.  Nem akarta az egész háborút, nem akart benne részt venni, sok minden van, amit nem akart élete folyamán mégis kötelességként sulykoltak belé a tettlegességet és ez végigkíséri már egész életét. Küzdeni kell.

A sötétben Asconát felváltja a suhancnak ítélt fiatal, elhalad a férfi mellett alig nézve fel rá és egyenesen a nő előtt áll meg. – Agrior kisasszony, megtisztelt azzal elkísérhettem önt és bizodalmat szavazott képességeimnek, de kételkedek, abban beválthatom a reményeit – Folytatná, még de a mágusmester felemeli kezét csitításra -  Shyd , a kétségeit tegye félre és most jól figyeljen ide.  Ezek a katonák nem fognak magára vigyázni és bár én ígértem önnek, míg engem lát nem eshet bántódás ezt meg kell szegnem és magára hagyatkozhat csak. Maga a szemem és a fülem ebben a hadi egységben. Olyan helyzet állt elő, amire nem számítottunk, de ez nem jelenthet akadályt. Jelen állapotban legalábbis előny kovácsolhatunk belőle – Sok gondolatát nem osztja meg a fiúval. Szánja szegényt, most őt kényszeríti, abba mibe egykoron őt. Helyt kell állnia és bízni valakiben, aki titkokat tartogat. – Tudni fogom, mindig merre tartanak és járnak, ha fontos előre haladás történik értesíteni, fogom önt.  Figyeljen jól az egység vezetőjére és ne kételkedjen benne a hírneve ellenére se. Ez… parancs. – Nehezére esik kiejteni a parancsszót, ez nem hozzá méltó. Mégis az eset így kívánja. Amint végzet a sötét szemeket kerülve kikerüli meg és alig hallhatóan idézi meg a törékeny levegőbuborék portált. Szilánkosra reped a levegő lassan, a portál nyílásával két szó száll csak egy elme felé ~ Ég önnel~ Hangzik fel a démonidéző fejében és nem sokkal később a fehérbe öltözött nő távozik, míg nem kívánja, érdeke visszatérjen a hadhoz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Káoszháború   2017-01-07, 20:47

~Haditáborban, a kolostor romjai között~

*Savanyú mosollyal, s hanyagul karbafont kézzel hallgatja végig a magisztrát. Látja, a tettvágy munkál benne, de azt is, hogy a sakktáblán kívül háborúhoz aligha volt köze. Egy kevéssé vérmocskos jelenben tán szánná is, hogy ilyen ifjan kell a mostani gyászos időket megélnie. Vajon mi indította a bölcs mestereket, hogy épp e zsenge sutát küldjék ide, mert parancsoljon bár roppant erőknek, Agrior kisasszony akkor is gyenge leány csupán. Vagy tán épp így kívánnak zablát adni a szájába a mágusok, ezért hát, hogy éppen a törékeny szőkeséget eresztették utána, kivel a férfiúi ösztöneire remélnek hatni… No hát inkább hajtja az Öregvíznek seregét, semhogy hagyja magát megnyergelni, főként ha már feleskette rebellisnek az egész falkát…noha tagadhatatlanul megejtő, ahogy a leányzó épp csak betoppanván máris lefekvésre inti kedves kapitányát. Végül lenyelvén epeként feltoluló szavait hosszat, bodorosat sóhajt*
- Válthatnánk pár bizodalmas szót, kisasszony? Ha már a kegyed is tiszti paszományra áhítozik…* azzal arrébb vonná a kíváncsi katona-tekintetektől, hogy a fagyott kormos kerengőn át, az egyik csaknem épen maradt cellába vezesse*
Vissza az elejére Go down
Alison Agrior

avatar

Hozzászólások sz. Hozzászólások sz. : 13
Regisztráció Regisztráció : 2016. Dec. 26.
Tartózkodási hely Tartózkodási hely : Anwarion

TémanyitásTárgy: Re: Káoszháború   2017-01-06, 15:56

Haditábor

Az éjszaka hidege arcát nyaldossa, minden egyes lélegzetvételnél megtöltve tüdejét jeges párával. A levegőbe apró gőzfelhőket fújtat ajkain át, ahogy szavait formálja a feketébe öltözött fiú felé. Hangja olyan halk akár suttogásnak is elmenne, óvatos, mégis a szavai a fagyos csend mellett hangosnak hatnak.

-Remélem, csak a hideg miatt vacognak a fogai Shyd! Tudta mire vállalkozik, és nem most hátrál meg farok behúzva - A szürketekintet csak szeme sarkából ostorozza a fiút a sötétségben. Egyre csak közelednek, a deres földön roppan lábuk alatt az avar is, elolvad a jégkristály, sötét foltot hagynak a fehérségben lábnyomaik.

-Kisasszony… - Szavai belefagynak az ifjúba az íjak feszültére és fegyverek érces hangjára. Felmerül a kétely Shydben, rossz helyen járnak. Kezét lassan felemeli a nő az ifjú elé óvón, s egyben jelzés értékűen, ne csináljon semmit. A feszültség szikrái pattognak a csillagos ég alatt, oroszlánbarlangba sétált áldozatoknak tűnik a nő és pártfogoltja. Hamarosan Alison gyűrűje felizzik, tiszta fény szikrázik felőle válaszként a fehérarany leveles gyűrű izzására, mely saját teremtménye.  Leengedi kezét amint a fegyverek lehullanak körülöttük és ismerős hang kúszik füleibe. Sosem járt hadszínterén, de számított rá, hogy hónapok alatt megtépázott férfiak fogják fogadni és erre felkészítette önnön lelkét. Mégsem tudott az elé lépő Ascona látványára nem megdöbbenni. Arcának beesettsége még elenyésző sajnálatként járná át, de annál többet érez felőle. Sötét romlottságot, amit korábban csak könyvek lapjain olvashatott. Tekintete körbejár a hadfiakon és ujjai ökölbe szorulnak. Időbe telik mire szóra bírja ajkait és kihúzza magát a férfi előtt, elernyesztve kezét.

-Nem bájcsevegni érkeztem, Kapitány. Nem kockáztathattuk, hogy elkapják bármelyik galambunkat a lázadók. Odalenne a meglepetés. Bár így is akad – Utolsó pár szavát alig hallhatóan ejti ki. Még a zord időben is tartja az illemet és pukedlizik, míg Shyd meghajol, de folyamatosan jár az ifjonc sötét tekintete a kaján farkaséhségű obsitosokon. Úgy látszik Alisont nem félemlíti meg a kialakult helyzet.
- Ne várja ennyire az ítélethozást kedves Ascona, pontosan tudja, nem általam fogják, közölni mivel kell szembenéznie. Higgye el, kisebb gondja is nagyobb az országnak mintsem egy szabálysértőt felszámoljanak, aki a megbolondult parasztok ellen veszi fel a küzdelmet. – Tetőtől talpig végignéz acélos tekintete az előtte állón, immáron teljesen hozzászokott a sötéthez szeme – Egyre több bajt hoz nyakára – Sóhajt fejét megcsóválva. Kabátját jobban összehúzza magán a hideg ellen védekezve – Úgy döntött a Torony Tanácsa, hogy a csapatokat megtámogatja erősebb mágiával, de úgy látom másféle támogatásban részesültek az Ön farkasai, kedves Kapitány. Erről még beszélni foguk. Hamarosan pirkad, szüksége lesz az erejére még arra is amivel… lepaktált. Mindannyiuknak tanácsos a pihenő. - Szinte parancsot oszt kellemes hangja, ami elsőre nem tűnik annak, csak puszta javaslatnak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Káoszháború   2016-12-30, 17:35

~A Déli Kereskedőúttól 50 mérföldnyire nyugatra, haditáborban~

*A tüzeket elvermelték, hogy fényük ne legyen árulkodó az éjszakában. Melegére a démoni vértől átszabott testeknek már alig van szüksége, csupán a szívóssá szikkadt hús mélyén gubbasztó, a temérdek haláltól parányira kuporodó emberi léleknek van szüksége meghitt derengésére. A sátorlapokat is elhagyták útközben, felesleges teher csak, mi lassítja a lovakat, s a lovasok durva irhájának metsző szél és jeges eső csakúgy nem számít már, ahogy a sebláz, vagy az élősködők aljas marása. Nyereggel a fejük alatt, könnyű és sekély álmot alszanak a hidegen szikrázó csillagok alatt. Egyszerre fegyvercsörgés kél, s íjak idege feszül meg, amint a levegő egy pillanatra elillan a lélegzetvétel elől, ózon szaga és fém íze érződik, majd élesen pattanó hang kíséretében lép a tábor közepére a magisztra és az adeptus. A jövevényt halálra szorítani kész acélgyűrű csupán a kapitány intésére enged. Ujján egy másik, fehéraranyból való gyűrűt forrósít, szinte rezget a szimpátiás mágia, s csupán ez az oka, hogy nem zúdít azonnal nyílzáport a betolakodóra. A sötétből lép elő, hogy a nő elébe álljon*
-Agrior kisasszony! Megbocsásson, de nem számítottunk vendégre…*Ascona valóban megváltozott azóta, hogy a nő nem látta. Külleme elvadult, arca beesett, s valóban éhes farkasra, sakálra hasonlít inkább, mit kisugárzása csak tetéz. A mágus érzékeny tudatára, mint az özönvíz kimosta dögkút szennyes tartalma, úgy ömlik az oszló hús és nyers vér szagú kipárolgás, mi a férfi kiterjedt auráját kíséri, s minek szilánkja a katonákban egytől egyig megtalálható. Ki tudója e praktikáknak, a démoni megszállottság egyértelmű jeleit vélheti felfedezni a száznagyon.
-Gyümölcsborral és kandallótűzzel nem szolgálhatok, legnagyobb sajnálatomra. *vigyora inkább vicsornak hat. A lerongyolódott vitézek, kik minek utána már nem ellenséget látnak az érkezőkben, egyre pimaszabbul méregetik a szemrevaló teremtést, ki méltán érezheti magát fehér galambnak csapzott hollók között. A fegyverben, s nyeregben, töltött majd két hónapa ösztöneiket kiélezettebbé tette, jómodoruk pedig sosem volt a szegény ördögöknek.*
-Minek köszönhetjük, hát a látogatását, hölgyem? Tán csak nem ellátmánnyal kívánja segíteni nemes ügyünket? Vagy egyenesen a Királyi Gárda soltészának írását hozta, s parancs megtagadásért kíván lefogatni?*kérdi a kapitány, hangjából gúny sorjás éle érződik*
Vissza az elejére Go down
Alison Agrior

avatar

Hozzászólások sz. Hozzászólások sz. : 13
Regisztráció Regisztráció : 2016. Dec. 26.
Tartózkodási hely Tartózkodási hely : Anwarion

TémanyitásTárgy: Re: Káoszháború   2016-12-26, 23:18

A mágustanács

A háború véres keretei kitolódtak, határtalan pusztításba táncolva át magukat, vérvörös szőnyeget képezve a hullák hegyei körül. A lángoló birtokok és értékes életek kioltásának elnagyobbodásával és mérhetetlen erők elleni hadakozásra a Mágusvezetőség gyűlést hívott össze, a hadak nem tudják megfékezni a lázongó csőcselékek hordáit s ennek megvitatására sürgős sürgönyök hagyták el a kétségektől gyűrött torony megülőit.
Az utolsó megnyílt kapuk ködfoszlányos portálainak szájából előkerült a kétségbeesett varázstudó és helyet foglalt a bársonyszékben mit neki biztosítottak. A hadszintért felváltó kényelem sem más színű, mint a hadtér, vörös bársony.

A torony központi terében őszes szakállú és szemöldökű férfi áll a pódiumon, pennájával sercegve egy pergamenre. Szemei alatt mély karikák sötétednek az álmatlan éjszakák nyomaként.  Lassan felnéz a pár főnyi varázstudóra, akik megérkeztek időközben. A levelet összegöngyöli és az ablakhoz sétálva egy galamb lábára kötözi, majd útnak indítja.

-          Köszönöm mindannyiuknak, hogy ilyen hamar megjelentek, noha már ez is kései az ország számára. Az elterjedt hírek és értesítések szerint a nemesek holmi hazug Istenség nevében fellázadásnak áldozatai, amit nem képesek megfékezni önmagukban sem a kirendelt tartományokba a katonák sem. A jelek szerint nem elegendő az utánpótlás, segédkezésére bocsátani ismereteinket, itt komolyabb erőket kell bevetnünk az Ország teljes békéjének védelmében.  –

A teljes regionális főmágus kirendeltség tagjai halkan összesúgnak és egyöntetűen döntenek minden fennakadás nélkül a továbbiakról. A pár fős egységből egy szőke nő emelkedik fel utolsó pillantásokat vetve a többiekre.

-Legfőbb Magiszter! Mondanyiunk nevében : Úgy döntünk, és úgy gondoljuk, hogy a haza védelmére is esküdtünk mikoron szavunk adtuk, tartjuk Rendünk elveit. Engedelmével azonnal többen a hadszínterekre megyünk, de képzet mágusok hiányában kadétokat is vinnénk, a legjobbak közül természetesen. Legyen elnéző a döntésünket tekintve, de lássa be Ön is; mérvadó, hogy több erő kell pár képzett varázstudónál és kardforgatónál.  –

Nem tudja szavait befejezni a fiatal nő, hiszen már az idősödő szürke szempár lehordásra ítéli szavait, de megfelelő időben emelkedik fel egy koravén férfi.

-Agrior kisasszony jól látja a helyzetünket. A mi tudásunk és akár a Királyság kardforgatói együttvéve is kevesek lennénk önmagunk  Shlanees hite ellen. A hamis bálványokat meg kell dönteni -

A csend mélyül lassan a tettek helyett, súlyosan koppannak a kongó falak között, mire a fagyott némaságból határozott hang szólal meg.

-A Király maga felhatalmazott az Önök beavatkozására. Agrior kisasszony, Oldawan Magiszter… mindanyuikat vezérelje a Fény hite, tegyenek róla, hogy megtörjön a hit hamissága! –
Szigorúan néz a két említettre a Legfőbb mágus majd a megjelenteken is végigcirógat szigorú és aggodalmas szürke szeme. A legtöbben engedelmesen felállnak, meghajolnak és távozóra fogják. Oldawan hosszan néz Alisonra aki nehézkesen gyűri le a hadszíntérrel kapcsolatban érzett félelmeit. Elhaladtában a nő felnéz a kellemes vonású alakra.

- Köszönöm, hogy kiállt az elveim mellett. Mellettem. Vigyázzon magára –


Rövidre zárja a beszélgetést és gyomrában a pillangó szárnyaiként verdeső félelemmel  követi a többiek példáját, távozik a gyűlésről a kadétok szállásai felé.

Később:  ~Déli Kereskedőút, erdei rajtaütés~


A gyűlés után pár órával több helyszínen is törött üveghez hasonlóan repedezik meg a levegő, kapunyi méreteket öltve nyílik meg a hadi felállásokon, megjelennek a mágusok kilépve belőle, mint valami álomkép.

Koromtól feketedett kolostor falaitól alig nem messze nyílik meg az egyik átjáró, rajta egy nő lép ki : Alacsony termetű ,haja világos, kontyba feltűzött  ,hófehér nadrág és kabát társult prémes bőrkabáttal. Nem egyedül érkezik a helyszínre, az őrszemek egy sötétbe öltözött ifjabb fiút is látnak mellette ében hajjal, ránézésre sem tűnhet többek tizenhétnél. Jöttükre aligha számíthatnak .
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Káoszháború   2016-12-26, 20:35

- Rigófüttytől délre a Déli kereskedőúton, a rajtaütés estéje -

Az út felett megremeg a levegő, villám hasít le az avarba hangos dörrenéssel, hogy a tér szövetét tucatnyi színnel hasítsa fel. A sötét lovasok a kialakult torlaszt elkerülve kaptatnak fel a fák közé, s a parton állnak meg, lepillantva a bőr és hússzagú, rohadó útszakaszra. William nyugtalan pillant oldalra, pásztázza a környéket.

- Hát... akkor most... - kezdene bizonytalan a kérdésnek...
- Portyára. - közli Serena határozottan, mielőtt amaz odaszólna.

Persze ő maga is dühös, hisz amiért jöttek, az láthatóan csak hamu és pernye immár... De nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy céltalanul bolyongjanak idekint. Ahhoz túl sokba kerül a térváltás.

- Én megyek a fiúért. A toronynál találkozunk! Éjfél előtt.
- Rendben. - Feleli William, a hangjából kiérezni, hogy nem veti fel örömmel a lehetőség, hogy fosztogasson.

Serena lovát a torony felé fordítja, hogy soha el nem szakadó társával megkerülve a pokoli utat vágtasson a fák között a torony felé, hogy ott aztán a bujkáló lord Nalinn-t előkerítse.
A fiú persze nem egyszerű eset, de minthogy alighanem előbb utóbb éhen halna, kénytelen ráállni arra, hogy a csapattal tartson. Legalább ebben sikerrel jártak ezúttal. Nem sok... ami azt illeti. Egyértelműen elkéstek, s erről lesz mit beszélnie a pappal, ha visszatérnek.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Káoszháború   2016-12-26, 20:03

- Déli Kereskedőút, Rigófütty falvától nem messze -

Kényelmesen sétál előre a tűz szélére, alant még látni, ahogy lángolnak a roncsok és a tetemek. Némelyiken még látni a lábukon a kötelet, a kezekbe kötözött kaszákat
.
- Shlanees tüntessen ki figyelmével, Rower. Áldozatod nem fog feledésbe merülni.

Egy felé dőlő lángoló faág lecsúszik a jeges vízburokról, megvédi az égéstől, sarkon fordul, és elsétálva a holt katonák között magához rendeli a negyven emberét.

- No és most?
- Most, Gart, kényelmesen szerzünk lovakat. Az áldozatok bemutatásra kerültek. A puskapor és kátrány nélkül kicsit jobban meg kell dolgozniuk persze a falu védelméért, de jobban tartottam tőle, hogy a kapitány lefoglalja és elviszi a királyi seregnek. Akkor esélyük se lett volna a faluban. Úgy érzem, nemsokára révbe érünk! Ahj... szükségem van egy kis meditációra. Át kell néznem a hadszínteret...

S így diskurálva hagyja hátra az utat és a ligetet. Keserédes az elégedettsége, de végülis... van még ahonnan ez jött.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Káoszháború   2016-12-26, 19:24

~Déli Kereskedőút, erdei rajtaütés~

*Az alant támadó pokoli káosz, mintha csak a förtelmes istenség eleven dicsőítése volna. A szerte fröcskölő kátrány és a robbanás szétvetette szekerek izzó alkatrészei pusztító sortűzzel vernek végig a fákon, jó néhányat félbe törve, mi vagy az útra zuhan, hogy a lángokat táplálja, vagy az íjászok között vág végig tovább gyarapítva a záporozó törmelék okozta sebesüléseket. Ekkor tudatába hasít a túlnan megtámadottak fájdalma. Emberei jégdárdáktól átjárt tagokkal ordítanak, vérük megdermed a zúzmarás földön. A lángok süvöltését és a halódó emberek, s lovak sikoltását odaátról kürtszó szeli ketté: Fretgar visszavonulásra adott jelt, hát ő is fúvat. Vállából kitépi az izzó végű faszilánkot, s hagyja, hogy sebének szélei összehúzódjanak, míg visszaüget a hátrahagyott lovakhoz, s katonákhoz, kik a vérpestisnek hála rohamosan kezdik visszanyerni erejüket. Kátránytól, törmeléktől sebesült emberei érkeznek nyomában. Tudja, lóra ülni van még erejük, sebeikre pedig gondja lesz, ám, hogy a jégtüskéken vergődőket kiszabadítsák, arra már nincs érkezésük. A rongyos csapat parancsai nyomán nyeregbe szökken, s robogva elhagyja a ligetet, hogy a nyílt terepen csatlakozzon Bertus és Fretgar lovasaihoz. A sereg nyugatnak vágtázik, hogy mihamarabb maga mögött hagyja a lassan lángra gyúló ligetet. A rajtaütés 34 emberének életébe került, kiknek halála, akár egy levágott végtag hiánya, viszketve, zsibbadva kísért tudata peremén. Késő délutánra jár, mire lovaiknak pihenőt engednek, s táborukat egy a parasztok által felperzselt kolostor romjai közt ütik fel. A gazdátlan lovak egyikének nyers húsa és meleg vére válik a legyengültek épülésére*
Vissza az elejére Go down
The author of this message was banned from the forum - See the message
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Káoszháború   2016-12-25, 23:10

//Kaland: A háború gyengéd szelének első érintése // Lord Nalin birtoka, Rigófüttytől délre a Déli kereskedőúton

A katonák ledöntik a terebélyes lombú fát, mire a lent lévők felől a nyugtalanság halk nyögései hallatszanak... Hanem amikor felröppennek a lángoló vesszők, és azok becsapódnak, akkor lesz csak lent káosz. A lángoló vesszők célt érnek, szekerek oldalában állnak meg, aztán emberekben, akik a földre zuhannak, a kocsisban, aki felüvölt.
- Shlanees velünk! Öljétek a nyomorékokat! - Üvölti elől a bakon felállva egy nagydarab, míg nyílvessző nem fúródik a torkába, és előre zuhan a lovak közé egy utolsó hörgéssel. A szekerek megállnak, az emberek, akik a szekerek között vannak, néma nyöszörgéssel és vinnyogással próbálnak fedezéket lelni a nyilak elől a kordék mögött és alatt. Szürke alaktalan masszák mozognak csak bizonytalanul, s ahogy a lövedékek magasabban koppanva rezegve megállnak, megmutatják a szekerek tetején a rakomány helyét is...
- Shlanees dicsőségére! A szabadságért! - üvölti valaki a szekerek között, lámpás fénye lobban fel...

A mészárlás elől reménytelen lenne a menekülés. A kapitány tudatába az első robbanás pillanata előtt egy szívveréssel érkezik valahonnan a túlsó oldalról a felismerés: a katonáit a túlsó parton, a ködben valaki megtámadta. A hegyes jégcsap-karók végig-hosszig törnek fel a talajból a talpuk alatt.


S csupán egy szívverés a felismerés után, és az első szekér hatalmas lángoszloppal robban fel, a lovak riadtan ágaskodnak meg, tántorodnak meg. A szétröppenő darabkák elől jobb lesz lehajolni, s ahogy lángoló kátrány szétfröccsen, úgy borítja lángokba az út felé hajoló fákat, a bokrokat a parton, s aztán robban a következő szekér, és a következő, mígnem már pokolként lángol alant az út, s mindenki sikoltva vergődik, aki odalent tartózkodott. A tűz martalékává lesz ember és ló egyaránt ott, aligha jön ki onnan valaki élve. A hirtelen forróságtól és a robbanás erős meleg lökéshullámától a köd az útról hirtelen oszlik el... s míg odalent jól látszik már a lángoló pokol (ahol is egymástól távolabb álltak a szekerek és közöttük vonultak húszasával a népek), éles kontrasztban vele a meredély tetején, ahol a kapitány csapatai vannak, még mindig a természetellenes köd hömpölyög.

Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Káoszháború   2016-12-25, 22:23

Sora a fa törzsének simul, s eljátszik az ujjai között kristályosra fagyó vízzel. Eltűnődik, hogy a nyers alapanyagot ne használja-e jeges pajzsnak a menet körül, de aztán gonosz kis vigyorral vállat von.
~Látod, Mira... nekem senkit nem kell feláldoznom. Megteszi a birodalom ezt a szívességet. Nem így terveztem, persze, hogy nem így... Rendeld hátra a felderítőket! Igen, szólj nekik, hogy nem lesz utánpótlás!~

A fa reccsenése iszonyatosan hangos a csendben, szinte sérti a fülét... vár egy kicsit, míg az első sikolyok felhangzanak, s csak akkor kezd neki a varázslatnak. Halkan mormolva a szavakat maga elé készíti elő, vért serkent a torkán a szavak mély zöngéje. Most nem kell finomkodnia, most van helye, van alapanyaga. Tél van... ez az ő ideje! Minden nedves, minden fagyos...

- Do ora nakhlos emmatarein dholaran. Achne ver atelos...  Achne ver atelos... do ordo ora achne ver atelos...

Megérintve a fagyott, nedves talajt pedig jó másfél és két méter magas, felkar vastag tömör jégtüskék robbannak ki a talajból az út mentén a felső parton, a kapitány embereit célozva persze, egymástól mintegy fél méternyi távolságokra, mintha valami felszínre törő hegyes kristálykőzetek lennének. Vagy inkább... karók.


A hozzászólást Sora összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-12-25, 23:58-kor.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Káoszháború   2016-12-25, 22:07

~Déli Kereskedőút, erdei rajtaütés~

*A természetellenesen sűrűsödő köd lassanként eltakarja előle az utat. Magában elátkozza az isteneket, hisz eztán csak a hangokra hagyatkozhatnak, mik szinte felerősödni tűnnek, hogy szemeiknek nem veszik hasznát. Amidőn a halálos zsák száját bevarrni odarendelt Bertus lesben álló emberei előtt elhalad a menet utolsó talpasa, az éket kiütik a hatalmas bükköny alól, s az lezúg a menet mögött is. Hangja harsan ekkor, s tűzzápor árasztja el a mélyút hosszát, ahonnan a feltorlódott szekerek csörgése, parasztok szitkai, lovak nyihogás felharsan. A lecsapó gyújtónyilak pillanatok alatt lobbantanak fényszőnyeget ott hova betalálnak, felgyújtva az elülső torlaszul elterülő tölgy ágait is, segítve tán az íjászokat a célzásban. A lángnyelvek zápora főként a kígyó fejét keresi, mit a felderítők szerint a hordókat szállító társzekerek alkotnak.*
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Káoszháború   2016-12-25, 20:33

//Kaland: A háború gyengéd szelének első érintése // Lord Nalin birtoka, Rigófüttytől délre a Déli kereskedőúton

A kapitány parancsára az emberei nekiállnak a munkálatoknak. A továbbvezető útra terebélyes tölgy dől le hangos recsegéssel, ropogással, a korona ágai elfedik a teljes utat, azon átjutni nem lehet a falu felé. Kétoldalt felveszik a lövészek a pozíciót, megmártják a gyolccsal betekert nyílhegyeket, és elkezdődik a várakozás... várakozás...

Először a hideg tűnik fel. Vagyis inkább az, hogy már összecsikordul a foguk tőle, és a fák törzsein és ágain látványosan ül ki a dér... aztán a hömpölygő köd. Látott már olyat a kapitány, de akkor dombtetőn állt, és alant tengerként hullámzott a völgyekben a köd. Most ő maga áll a hullámzó ködtengerben, ami mintha sűrűsödne, és nagyon hamar a kinyújtott kezében a kardot sem fogja látni. Sűrűsödik.

S hogy érkezik a karaván, azt már csak onnan tudja, hogy a torony felől az úton feltűnik egy szürke folt... de inkább a hangja az, amit hall, ahogy a kerekek csikorognak az avaron. Lassan közelednek... és nem lehet megmondani, elérték-e már a lő-távot, vagy sem, de a köd meg egyre sűrűbb... félő nem fogják látni a célpontot az úton a végén.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Káoszháború   2016-12-25, 20:22

- Déli Kereskedőút, Rigófütty falvától nem messze -

Kényelmesen dől hátra a szekéren, s mormogja maga elé a varázsige szavait. Ujjaival jeleket ró a ködbe, melyek szinte azonnal el is tűnnek. Aztán elmosolyodik, és megpaskolja maga mellett a kocsis vállát.
- Kompániánk akadt. A ligetben várnak... óóó de milyen remek kis kompánia!
Maga sem érti teljesen az öröm mibenlétét, s minthogy az kiül a képére, a kocsis ugyancsak furcsállva néz rá. Megpaskolja még egyszer a vállát, és feláll.
- Lámpásokat lefedni. Rower, vegyél magadhoz tíz embert!
Gyors parancsokat közöl az embereivel, majd a karaván ismét elindul.
~Mira... a felderítők maradjanak a helyükön! Fókuszálj a ligetre! A teljes csapatmozgást hangold össze...~
A maga részéről az embereivel elszakad a karavántól, mely az egyre sűrűsödő ködben halad tovább. S a ligetben az út mentén egyre hidegebb lesz, és egyre sűrűbb a köd, mintha nem felszállni akarna, hanem oda húzódni.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Káoszháború   2016-12-25, 19:29

~Déli Kereskedőút, Rigófütty falvától nem messze~

*Míg a felderítők vissza nem érnek, időt hagy a harcosoknak, hogy kipihenjék az ínszakasztó vágtát, s a folyó jeges rémületét. Tudja, vérének a lovasokban munkáló mételye nélkül jóval nagyobb veszteségei lennének. A legyengülteknek táplálékra van szüksége, különben megváltozott testük lassanként erejük utolsó morzsáit fogja felemészteni. Az odaveszett lovak közül egyet maga vonszolt partra, s kanyarította le két hátsó combját, hogy amíg várakoznak, a láz verte 40 között porciózza azt ki. A remegő legények mit sem törődnek a fagyos hús nyersségével, báva tekintettel, gépiesen tömik magukba azt, s ők lepődnek meg a legjobban, mennyire táplálja őket, ahelyett, hogy okádnának tőle. Míg bávadozó fiait hátrahagyja, két hadnagyával tart tanácsot a felderítők szavai nyomán*
-A faluban jelentékeny csapatok lehetnek, avagy legalábbis egy rangos vezér, ha az ellátmány oda tart. A hordókban alighanem, puskapor van, vagy valaminő nafta, amivel az amúgy rongyos senkik harcértékét remélik megnövelni. Mint ilyet a legésszerűbb, ha körültekintőn járunk el, és két oldalról gyújtónyilakból záport erisztünk rájuk. A mélyút partfala nekünk kedvez, így ha robban is, a lángokat az lefojtja, a maradékot pedig felfelé szorítja, de jobb lesz meredek ívet adni a vesszőnek… Fretgar! Oszd szét a maradék olajat, ne sajnáljátok a csepükről! Főként a hordókat lőjétek, ha de ha a büdösökre is szórtok, csak annál jobb. Bertus! Legényeket keríts, akik fát döntenek az útra a karaván előtt és mögött is, ha jelt adok, majd kerülve 50-50 lovassal a pagony elejét és utóját indultok vigyázni. Ha a rongyosok ki akarnak törni levágjátok őket és ügyeltek, hogy bárki meg ne lepjen minket, míg a rajtaütést el nem végezzük! Foglyokat sosem ejtünk, most sem fogunk.
*Ahogy parancsait kiosztotta, a lovasok fürgén indulnak a torlasz dolgát ellátni, majd felajzani íjaikat és olajba forgatni a vesszőket. Amint oszlik a köd, kétoldalt készen áll a zöm, s a karaván a pagonyba ér, a csapda minden oldalról bezáródik*
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Káoszháború   2016-12-24, 16:02

//Kaland: A háború gyengéd szelének első érintése // Lord Nalin birtoka, Rigófüttytől délre a Déli kereskedőúton

Elbeszélni mindig könnyebb, mint megcselekedni. A megáradt folyó úgy hömpölygött, mintha valami megvadult, felkorbácsolt had lett volna maga is. A katonák emberfeletti küzdelemmel evickéltek át a hajdani sekély gázlón, melyen most derékig ért a víz nekik, és fagyos volt, akár az északi gleccserek. A kapitány hunyásnyi időt se engedve hajtotta őket, s bizony, ha nem épp a vér szentségtelen köteléke fűzte volna össze a megvadult farkas falkát, alighanem mind odavesztek volna vagy a víz áradatában, vagy később, mikor a nedves ruha rájuk dermedt, és a testük teljesen áthűlt. A folyónál így mindössze három embert és két lovat veszített, akik szerencsétlenül csúsztak meg a meder szikláin, s bár Ascona másik felének tudata érzékelte, hogy valahol még pislog bennük élet, az oly halovány volt, hogy nem volt érdemes azért embert szalajtani a keresésükre. A további úton majd negyven emberének lett olyan magas a láza, hogy a hideg rázta őket a nyeregben, és negyven lova dőlt ki, a többi pedig tajtékos kimerültséggel állt nagyon közel hozzá, s ha most még egy lovasrohamra is rákényszerítette volna őket, hát bizonnyal azonnal szörnyethalnak.

Végezetül azonban 300 emberéből 250 hadra foghatóval, 40 súlyos beteggel, akik biztos nem bírnak majd harcolni a következő egy-két napban, 10 halottal, 260 lóval érik el a ligetet a hajnali köddel.A felderítői jó szolgálatot tesznek, mint mindig, a liget jó helynek tűnik, hogy a más úton lévő karavánt meglepje, s ha már csapda is lehet, akkor az útjuk korábbi szakaszán, semmint számítanának rá.

A kereskedő út itt vezet át déli irányból egész a kikötővárosokból a fővárosig. Messzebb észak felé tiszta időben látni lehetne a felszálló füstöket az erődített faluban, keletebbre tőle ott a régi Nalin-birtok, mely előtt talán még mindig ott csüngenek a torz maradványai a karóba húzottaknak, délebbre látni egy kisebb torony sziluettjét a fák között, őrtorony lehet, alighanem szintén a néha Lord Nalin birtokának védelmét szolgálhatta, de ha onnan akarna támadni, nos ahhoz messze, hacsak nem látnak nagyon jól a ködben az íjászai.

A kereskedőút szélesen vágja ketté a ligetet, két szekér is elférne egymás mellett gond nélkül. A liget főleg bükkökből és tölgyekből áll, így tehát aljnövényzete is sűrű magyal, bodza, csipke, kökény és mogyoró. Vagy legalábbis ezek téltől lecsupaszított, olykor tüskés ágai. A lombkorona vaskos és terebélyes. A talaj meredeken emelkedik az út két oldalán jó három métert, lefelé támadáshoz, rohamozáshoz ideális. A sűrű ködben csak a sziluetteket látni biztosan mozogni, s meneküléshez vagy csak előre, vagy csak visszafelé van út, hisz a kétoldalt meredeken emelkedő part erre alkalmatlan.

A hajnallal még nem érkezik mozgás, a kapitánynak van ideje kitervelni, honnan és miként akar lecsapni. A kiküldött megfigyelők csak a kora reggeli órában, mikor a köd még el se kezd felszállni, de a hideg még mindig csikorog rajtuk, térnek vissza a jelentéssel a dombvidékről.

- Kapitány Uram! Jönnek. Öt szekér, szekerenként olyan… negyven kísérő… néhányan a szekér mellett sétálnak, ezek olyan harmincan lehetnek, a többi mögötte kettes sorban. Amennyire a ködtől látszott, jól felszereltek akik oldalt mennek. A szekerek ponyvával letakartak, de nagy… ládák vagy hordók lehettek rajta. Lovas nem kísérte őket, ezek talpasok… de kiegyenesített kaszával és vasvillával a java. Nemsokára elérik a ligetet.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Káoszháború   2016-12-23, 22:26

~A Kövesdombok környékén, két portya között~

*A tábor messzi minden úttól két tartomány közötti szélkoptatta dombok közén állott. Kapitányát épp gyötrő fejfájása közepette találta a sebhelyes hadnagy, aki selyembe bújtatott úri futárt rángatott be sátrába*
-…a kófic parancsot hozott, uram! Azt mondja Dearmond báró szalajtotta és nem tűr haladékot.
*A kapitány mordulva pillantott hátra válla felett, épp csak nem mordult,ahogy sebzett farkasnak szokása, ha vackán riasztják. A futár sértetten kitépte magát a hadfi kezéből, s kiegyenesített gerinccel nyújtotta át a királyi pecsétes levelet, ajkán hivatalának teljes fölényét viselő mosolygással. A parancs címzettje fenyegetőn fordult felé, s feltörve a pecsétet, futotta végig a sorokat. Felpillantva aztán sötét árnyék suhant végig arcán, s ökle oly hirtelen lendült, hogy a fickó még tulajdon arccsontjának reccsenését is tisztán hallotta, s oly csak akkor tért öntudatához, mikorra a kapitány már kirángatta a sátrából*
-A seregvezér felmenteni utasít minket fiaim!*harsogta a rajtaütések fáradalmait pihenő harcosoknak*Boldogan sietnék is segítségére, ha nem környékezne minket olyas veszedelem, ami ellen kardot emelünk. Az árulók és szabotőrök, mint a férgek, ott nyüzsögnek még a felfordított kövek alatt is, így hát nem lehetünk elég óvatosak… Minek utána nem tartok kapcsolatot a Ligával, hogy küldetésünk rejt maradhasson, Dearmond bárónak tudomása sem lehet róla, éppen merre nyargalunk és vágjuk az ellent! *Szavaira helyeslő moraj kél a lovasok között. A kemény tekintetek, s a vérontástól kérgesült arcok mind ugyanarról tanúztak. A futár négykézlábra tornázta magát, mire a kapitány ujjai egyszeriben emberfeletti erővel, ragadozókarmokként martak vállainak húsába. Jeges rémület maszkja hűlt arcára, ám kiáltani már nem volt érkezése. A kapitány akként tépte ketté, mint dacos gyermek megunt rongybabáját. Zsigerei a földre omlottak, vére a körülállókra frecskelt. Vezérük emberfeletti ereje, mit a csaták során már jó pár alkalommal láttak megnyilvánulni, immár szilaj büszkeséggel töltötte el a harcosokat a bizalmatlanság helyett, mit küldetésük elején éreztek. *
-Farkasok vagyunk!*süvöltötte a kapitány, hangja elnyomta a vérében fészkelő iszonyat dorombolását* Egy falka, egy vér! Közös a harcunk, s a halálunk is! A magunk csapásán ügetünk a zsákmány nyomában, s parancsot nem tűrünk mástól, csak ha az a fővezér hangján szól! *a válasz egyetlen torokból üvölt* Esküdjetek!
*A 300 legény egyenként járult esküre, s vérrel pecsételte meg szavai, mit a kapitány bal hüvelykjén sarjadt fekete héjakarom fakasztott. Úgy érezték immár, szívük is egyszerre dobban, karjuk a másik erejével szorítja a szablyát, s szemük minden húsba sercenő nyílvesszőt lát, eresszék azt el bármelyikük íjáról. Immár valóban egy falkává lettek. A futárt fogó hadnagy, ki sebhelyes arcán megvető mosollyal nézte végig a fickó halálát a kapitányhoz hajolt*
- A felderítők szerint az Alkonykapu körüli falvakban furcsán nagy a csend. Reggel nyergelünk, s folytatjuk az utat tovább, nyugat felé, úgy-e?
-Még alkonyat előtt indulunk a déli kereskedőút iránt. *a hadnagy ráncba szaladt homloka sejtette zavarát, ám a válasz elébe ment* Szükségem volt az eskütökre, hogy a legkisebb kétséget is kiöljem belőletek. Eztán nem inogtok meg, bármi is próbál soraink közé férkőzni, efelől kezeskedem.
-De az emberek már több, mint két napja nyeregben vannak, s ha csapdába menetelünk…
-Szót se többet. Innen a legrövidebb út a pusztán át vezet, mi másfél napi vágta, ám mi ez éjjel átúsztatunk a megáradt Aranyágon, hogy egy kerülővel délkeletről szivárogjunk le a kereskedőúthoz, még a hajnali köddel, láthatatlanul.Senki sem számít rá, hisz emberfeletti teljesítmény volna, s legalább 3 napos kerülő vágtában, mit sem ló, sem lovas nem bír, még ha volna annyi váltáslovunk is. Ám eztán nem kell gondolnod a fáradtsággal, sem az éhséggel..*csapott vállára a sebhelyesnek, nekivadult szakálla alá bújtatott, kiismerhetetlen, mi több, borzongató vigyorral*-Ha csapdát reméltek állítani,azzal hogy a futár nem tér vissza arra számítanak, mi is nyugatra vonulunk tovább. Hidd meg nekem, annál nagyobb lesz a meglepetésük, ha feltűnünk a mondott helyen.No lássunk a lovak után, alkonyatra végig kell járjuk mindahányat…

Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Káoszháború   2016-12-22, 17:43

//Kaland: A háború gyengéd szelének első érintése //


A kapitány épp csak túleshet az első elsöprő győzelmek utáni pihenés minden tagját átjáró mámorán, mikor a futár érkezik, hogy rövid üzenetet adjon át. A papíroson a következő olvasható:

"Rigófütty ostrom alatt. Célpont a déli kereskedőút. Lóhalálában. Az utánpótlás vonalát elvágni. Foglyokat nem ejtünk."

A parancs rövid R.D. monogrammal és koronás pecséttel van ellátva.

Úgy tűnik, útja most visszavezet oda, ahonnan az egész elindult számára. Már ha követi a parancsot. A kereskedőút Rigófüttytől délre eső fele ismerős terep lesz neki, hisz az az ő századának kirendelt területe volt eddig is. Az út a dombvidéken vezet át, de jó pár ligeterdőn is. Mindkettő megfelelő arra, hogy gyors rajtaütést szervezzen, fogja a zsákmányt és fusson.

Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Káoszháború   2016-12-21, 22:15

~A Genagir-tótól 30 mérföldre nyugatra fekvő völgységben, a Menyétlaka nevű falu alatt~

*Az alkonyat rézszínű hasa alján rőtvörös visszafények ragyogtak. Őrtüzek a falu körül, hova a vérszagtól és védtelen nemesi lakok kiprédálásának könnyű diadalától egyre veszekedettebb parasztkatonákat seregszemlére hívták össze vezéreik. Az oktalan prédálások, mik a vérszomjat voltak hivatottak meghozni, lassan formálódtak pontosan megtervezett hadjárattá. A Királyföld déli határa mentén fekvő falvak rohamosan néptelenedtek el. A fegyverbíró veszettek a káoszhímes lobogó hívására gyűltek, míg a  józanabbja menekvésre fogta a dolgot, inkább, minthogy bevárja azok sorsát, kikkel osztályos társaik végeztek, amiért nem kívánták szolgálni az új hatalmat. Amit lehetett kordékra, szekerekre raktak, s mielőtt még a lángszóval uszító káoszpapok a falujukba érkeztek volna verbuválni, uraik váraiba menekültek.
A völgyben azonban azok fenték kaszák helyett immár kardjukat, kik Velerian atyára vártak, hogy vezetőikkel másnap tanácsot üljön, s hadiösvényre vezesse egyesült csapataikat a Genagir tavát ölelő kisebb erősségek füzére ellen. Az ispotályos szerzetesből lett káoszpap a tó menti hadiutat ellenőrző kisebb várakat sorra bevéve kívánta megakadályozni, hogy a nemesi seregek szervezetten, s mind gyorsabban vonulhassanak a Székesváros megsegítésére. Őrszemeik szakadatlan lesték a távolt, hisz hajnalra vagy 2000 jobbágynak kell a környező falvakból és mezővárosokból a völgybe ereszkednie...
Arról, hogy Velerian atya lenyúzott bőrét egy útmenti csárda üszkös romjai előtt,miben ezelőtt a pórok lappangattak egész seregnek való fegyvert, karóra akasztva lengeti az alkonyi szél, még sejtelmük sem volt. Ahogy arról sem, hogy Dérkút mezővárosában három nappal ezelőtt a hadra fogható jobbágyok jó fele vértolulásban alig pár óra alatt elhullott, s az útra kelő elszántakat is menetből tiporta le egy lovascsapat. Szürkeles jobbágyait a nyílt mezőn verték szét a semmiből előtűnő portyázók, a környező majorságokból alászálló csapatokat pedig szélmalmok lapátjaira aggatva, vagy épp halomba hányva lelik majd meg az elejbük szalasztott futárok...


***


A száznagy az alászítáló csillagfényben fürdő dombhátról figyelte a vesszőpalánkkal körbevett faluban nyüzsgő fényeket. Odalent vagy ezer felfegyverzett paraszt várja,hogy napokon belül hadjáratra induljon, ám elbizakodottságuk az erődítés hézagaiból ítélve nyilvánvaló volt. Létszámukból fakadó fölényükben bíztak, s az csak tetézte mindezt, hogy eddig a környéken ellenállásba is csak alig akadtak. Vezérük az áruló pap minden bizonnyal a fejüket venné ezért, ám ő már megtért istene ítélőszéke elé, akárhol legyen is az... Válla felett hátrapillantott, hol fiai épp rongyot tekertek lovaik patájára. Némán mozgó csendes árnyékhad volt, a páncéljukat, kardjuk pengéjét, de még arcukat is zsírral,korommal fedték be,hogy semmi ne árulja elő őket az éjszakában, s emígy fekete lidércekként ember nem volt, ki összeszámlálhatta volna őket: háromszázan vannak-e vagy ezren. Három felől ereszkednek majd a falura oly csendesen, hogy a semmiből előrontó lovashad okozta rémület minden tagot megdermeszt majd...


***


Hajnalhasadtával a völgyig vergődő, pár tucatnyi, s százannyi sebből vérző pór- a várt 2000 maradéka- csapataik vesztének hírét hozta, ám a haditáborból már csak izzó romokat és összekaszabolt, kormos, ha épp nem éles patáktól ronccsá túzott tetemeket találnak. Megszaggatják rongyaikat és Shlaneeshez kiáltanak bosszúért, míg az erdőkből lemerészkedő, hullákon hízott vadak el nem zavarják őket lakomájuk közeléből.*
Vissza az elejére Go down
The author of this message was banned from the forum - See the message
 
Káoszháború
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Miért vannak más síkok? (Outsiders, Végtelen Háború, Ultimate)
» Apokalipszis Háborúja
» Végtelen Háború sík karakterei
» Odin és Laufey vérvonala (Asgardiak családfája) (Végtelen Háború)
» Mi is az a hydra?

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Anwarion fórum :: -
Ugrás: