HomeRegisztrációKapcsolatBelépés

Share | 
 

 Erdő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Erdő   2017-01-11, 22:33

//Erőd//

-A jövőnket,Sora...-*suttogja megszállottan maga elé.*-A káosz végigsöpör Anwarionon,s az emberek vagy átállnak, vagy meghalnak majd! De ehhez követnünk kell a nyomokat!-*fordul a tekintete a térképhez, aztán vissza.*-A Sikolyok Kapuja elkészült,ám mégse váltotta be ígéretét Shlanees. Úgy hittem nem jártam eléggé kedvében a temérdek áldozattal, pedig hálája a tekercs volt maga.Megmutatta,miszerint itt Anwaion ezen részén van egy ősi ereklye, a káosz korából.Oly mágikus erővel bír,hogy mikor a Rend követői végre megkaparintották, nem tudták elpusztítani, csupán három szilánkra törni szét. Ezeket itt őrzik!- *szúr le két jelzőt a terepasztalra.*- A tekercs kettő helyét felfedte,de egyet még...nem.-*vár egy kicsit,hátha Sora nem tudja követni.*
-A szilánkok behelyezése fog kellő mágikus energiát adni,amivel végre elhozzuk az új korszakot!-

*A jelzők egyike pont a milícia erődjére kerül. A másik maga a városra. Egy jelző pedig még a helyén marad.*
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Erdő   2017-01-11, 17:24

//Erőd//

Sora a bevágtatót figyeli… majd a többiek komor összepillantását.  Elmosolyodik, és minden különösebb meghökkenés nélkül biccent nekik.
- Menjenek! A terv szerint kezdjék el az előkészületeket, nemsokára üzenek.
Azok öten tehát távoznak is. Sora kényelmesen karba fonja a kezét, és úgy néz a papra. A szaga fertelmes, az állapota meg egyenesen egy tébolyodottéra emlékezteti.
- Óóóhh... Látom. Megfejtetted. Még mindig zavaros a tekinteted, öreg. Szóval… mit üzent Shlanees a káosztekerccsel?
Esze ágában nincs idegesen babrálni, netán türelmetlenséget mutatni. Inkább a magas támlájú székhez megy, hogy kényelmesen leüljön, és végighallgassa az öreg mondandóját. Az ablakon még mindig erős széllökésekkel érkezik néhány hópehely, hogy tétován beszállingózva elüljenek a hideg padlón.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Erdő   2017-01-10, 18:49

[Erdőben az erőd.. Very Happy ]

*Mielőtt kiürülne a terem, dobogó léptek zaja szakítja meg a haditanácsot.*
-Állj! A feladatok változnak!- *dörgi egy ismerős hang a termen keresztül,s mellé egy holtsápadt férfi párosul.Láthatóan voltak már jobb napjai is, ábrázata megnyúlt, a fáradtság karikákat rajzolt szemei alá.

Khrone látatlanban s egyeztetés nélkül kívánja eltörölni a terveket, hisz az úr szava a tekercsen keresztül szólt hozzá,midőn végre értelmet nyertek az ősi vésetek. Két pap is őrületbe taszítva végezte a rituálék során,habzószájú kacajuk mégis meghozta gyümölcsét.
Eztán majd öt éjjelen át feküdt Khrone is a szentély kövein,furcsa révületben,de mire felkelt s meglátta az írást,egyszeribe a jelek mintha összeálltak volna maguktól.

A Shlaneissar mellé sorol be, szinte végig se néz a társaságon,akik talán sejthetik csak ki is ez a beviharzó ismeretlen.*
-Beszélnünk kell.-*néz fel a nőre,aztán a többi felé bök.*-Négy szem közt...-
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Erdő   2017-01-09, 20:35

//A régi, elfeledett erődben//

A rom-erődben sűrűn hullott a hó, a munkálatokkal az utolsó vésetek is felkerültek, a cellákba csak úgy áramlottak a szerencsétlen foglyok, hogy fájdalmas nyöszörgésükkel búcsúzzanak az elevenek világától lassan… nagyon lassan. Sora ellenőrizte a védőmágiákat, s minden nap megújíttatta. Nem szerette a váratlan látogatókat, sem pedig a kukucskálókat. Ami itt történik, az itt is marad.

Keményen csapta be sarokkal a hideg teremben a magas tölgyajtót. A kapitányai felpillantottak a terepasztal felett, mely csupa jégkristályokból állt… s mindegyik azonnal kihúzta magát, feszes tartással fonva össze mellkasuk előtt kezeiket. Igaz, a shlaneissar sose követelt tőlük ilyet.

Szótlan sétált az asztal felé, s felemelte kezeit. Az ablakokon havat söpört be a szél, s bár sejtette, hogy rajta kívül mindenki fázik, ennek sem mertek hangot adni. Pedig sosem tiltotta meg.
A varázslathoz koncentráció volt szükséges. Kezei alatt megremegett a levegő, tudata összekapcsolódott Mira tudatával, s az idegen szavak hatására a térképasztal apró egységei helyet változtattak. Mindössze néhány szívdobbanásnyi időt vett igénybe. Igaz, elméjét megterhelte a megannyi információ, de feszes tartásán ez nem látszott meg. Elengedte a beandantét, és figyelme immár a kapitányaira korlátozódott.

- Kezdjük el. Lord Zarakir!
A jelentésre szólított férfi egy anwar lord volt, aki a birodalom rebellis lordjait volt hivatott irányítani. Ambiciózus természet, magas, szálas, élénkvörös hajjal és kellemesen puha szakállal. Maga Aranyosréten tudhatta saját birtokait…

- Legnagyobb megelégedésünkre a lordok kitartóak. 1500 nehéz lovas, 5000 könnyűlovas, amit teljesen felszereltünk. Ehhez jönnek a talpasok, az íjászok és puskások. Bevetésre készek, parancsodra azonnal egyesülnek. A füleim és tőreim a helyükön vannak… Mind bizalmi pozícióban, jeltelen, csupán a magas jutalom reményében.

Sora biccentett, megnézte a pozícióikat a térképen, és intett Alveil Mesternek, hogy vegye át a szót. A boszorkánymester kelletlen szorított rá a kétpengés varázsbot markolatára.
- A Boszorkányok Köre megalakult. Erőinket összegyűjtöttük, és megfelelő mágikus forrásokat gyártottunk. Magam irányítom őket, bár a sámánfajzatokkal meggyűlik a bajunk. Ők a szellemeiket követik. És persze a beandanték se álltak kötélnek, inkább kimaradnának az egészből. Ez viszont cseppet sem gyengít minket. A Kör felemelkedik majd.
Valahogy nem kedvelte a férfit. Talán mert túl negédes volt a modora, mellyel leplezni kívánta a valós természetét… igen tehetségtelenül. Intett, s a következő felszólaló a hegyes fülű Eldaranhir volt. Félelf, természetesen, hisz nem tűrt volna meg az asztalánál egy gőgös elfet.

- Az ellátmány rendben van. A Rablólovagok Testvérisége kisebb összecsapásokkal, de közel hiánytalan szállít le minden fontosabb felszerelést, foglyot, vagy élelmet. Kivéve, mikor a sajátjaink ütnek rajtunk…
A megjegyzés kellően pimasz volt, hogy Sora elvigyorodjon, míg mindenki más inkább sápadni kezdett.

- Igen… egy vulpe és egy kalandor rajtaüt egy tucat banditámon, akiket menekülésre kell rendelnem, hogy a relikvia ne kerüljön a kezükbe. Kellemetlen eset, de ahhoz szerencsére túl ostobák… vagy felületesek voltak, hogy azon tűnődjenek, miért hagyták ott őket, és nyomokat se kerestek. A vulpe árulása sajnálatos, de kiszámítható volt. És mivel jó szolgálatot tett ügyünknek… ohhh de még milyen jót… nos, majd mondunk egy imát tékozló lelkéért.

- Úgy legyen. És most… türelmetlen tudakolom, mikor léphetünk mi is a hadszíntérre? – Lord Zarakir hangjában kellemetlenség vibrált, és elfojtott izgalom.  – Alig várom, hogy Dearmond-dal összecsaphassak.

- Az még várat, és lássuk be, Lord Dearmond elég nagy falat jelenleg. Meg akar vele ütközni szemtől szembe? Akkor elbukjuk az anwar erőinket, mert veszíteni fog. Mondja csak, Zarakir… ugye nem nyúltak a királyi lobogókhoz?

- Hogy? Nem… természetesen…

- Na most… Zarakir… hol vannak a birodalom katonái? – szándékoltan nyújtotta el a kérdést, hogy kiélvezze a kapitány zavarát.

- Khm… a hadszíntereken. A parasztlázadást verik épp le… ohh… Óóóóh! - A férfi tekintetében felismerés csillant, és farkas mosoly húzódott arcára. – Értem.

- Biztos vagyok benne, hogy hagytak védelmet saját birtokaikra is, de… mi történik, ha a megjelenő királyi lobogós seregek nem ellátmányt hoznak… hanem felégetik a magtáraikat, és lemészárolják a parasztjaikat? Ki kell jönniük a váraikból, ha meg akarják védeni a népet, és ha nem jönnek ki… szabad kezet kap az ostromra. Készítsen stratégiát, kik vannak legtávolabb a háború forgatagában a birtokaiktól, kémlelje ki őket, és pusztítsa el a hátországot! Továbbra is várom a híreket, és… mocskolják be a kezeiket, akiknek be kell. Könyékig!

- Ahogy parancsolja!

- Alveil Mester, folytassák a szabotázst! Lepje el a városokat rontás és átok, fertő és borzalom tizedelje a népeket! Adjanak annyi munkát a varázsos papoknak és magisztereknek, hogy vérrel kelljen bemocskolni palástjaikat, hogy reményük maradjon a túlélésre. Egyiknek se lesz már hófehér a lelke ezután, s maguk is lepaktálnak majd önmaguk fertelmes sugalmaival. Mert a fényt követni könnyű. Magasztos és dicsőséges… de mikor meg kell fizetni a hatalom árát, attól csak az igazán elhivatottak nem rettennek!

- Megtapasztalják a kiontott vér erejét! Ezt megígérhetem…

- Eldaranhir… Jöjjenek a foglyok. És továbbra sem szeretnék meglepetéseket. Ha még egyszer valaki kijátssza az őrségeteket, korbácsot kap mindegyik, és magam verem végig az összes embered.

- Mindent látunk… mindent hallunk. Erről bizonyosságot adok.

- Uraim… akkor térjünk rá a legfontosabb teendőnkre. Bemutatom a haditanács új tagjait.

Intésére az ajtó kinyílt, s előbb egy magas, vállas férfi nyomakodott be rajta, aki maga bozontos volt, akár egy medve, s alkatra főleg olybá tetszett, nagyobb darab Soránál is. Mögötte alacsony, szinte véznának tekinthető szikár nő érkezett, csupa ormótlan jelekkel és hegekkel testén.
- Shaktia, a Keleti Vihar. A Viharvarjak parancsnoka. Orowar, a Pöröly, a Véres Lobogó Testvériségének parancsnoka.

- Viharvarjak… Véres Lobogó Testvérisége? – Bár mindenki meglepetten és bizalmatlan méregette a furcsán groteszk párost, csak a Boszorkánymester adott hangot kérdéseinek. – Sosem hallottam e kompániák felől. Kik vagytok hát, és mily módon szolgáljátok ügyünket, hogy rögtön a haditanácsba érkeztek?

S azok ketten előadták, hogy kik ők, s miként szolgálják Shlanees háborúját. És főleg mennyiért… Sora elégedetten figyelte, ahogy a tanácstagok döbbenete és félelmei felolvadnak, s a biztos győzelem kacagtató öröme lesz úrrá rajtuk.

~Amiként megadtad, Uram… akaratodból e világ káoszba fullad. Apró széllökés csak a munkám, apró rezdülés a sziklaszilárd talajon, repedés a rend komor álarcán. De soha ki nem javítható, mely nyomot hagy a szíveken. Dicsőségedre, s hatalmad erősödésre, nézd, mily forgatagot teremtek neked!~

- Uraim… a haditanácsot ezennel berekesztem! Dologra…! Ideje előkészíteni a valódi háborút!  
Vissza az elejére Go down
The author of this message was banned from the forum - See the message
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Erdő   2016-12-29, 11:34

*Tisztelete s együttérzése jeléül hajtja meg fejét a gyermek rokona előtt. Annak saroglyára emelése után maga is lecsusszan a fáradt kanca hátáról - hisz bár ő is ereje végét érzi sérülése és a nyaktörő iram végett, melyet idáig diktált, nincs szíve többet kérni a derék hátastól. Így érik el elei otthonát az erdő szívében, s bár egészen más vidéket járnak, mint ahol szülőföldje húzódik, a lány szívét melegség járja át, amint a természetbe ágyazódott városba lép: olyan érzés kerülgeti, akár ha hazatért volna. Félreáll az elébük siető, aggódó anya útjából, hadd férkőzzön megsebzett lányához, s míg gesztenyeszínű íriszein visszacsillan a család gyötrelme, valami sokkal ősibb, tiszteletet parancsoló kisugárzás vonja magára figyelmét. Az óelf számonkérő szavai és velejébe látó pillantása szinte magától ösztönzi a lányt tiszteletadásra: meghajtja magát, s féltérdre ereszkedik, de pillantását el nem rejti az ibolyaszín íriszek elől.*
- Bocsásd meg, eldák atyja.. számomra ez az ösvény lett kijelölve.
*E mondatban pedig benne sűrűsödik a lány egész múltja, jelene.*
- De a rossz akarat hullámzása begyűrűzne e fák közé akkor is, ha én szemet hunyok felettük. Az emberek világa forrong.. a szívükben gyűlölet fogan minden iránt, amely különbözőséget mutat tőlük. Népünk fiataljai veszedelemben forognak Anwarion földjén.. és e vész csillapíthatatlan étvágyát nem elégítheti ki az a falatnyi föld. Schlanees neve terjed a vidéken, káoszra és anarchiára sarkallja az embereket.. és hatalomvágy feszíti a megkeseredett szíveket. Ezért jöttem el hozzátok.
Vissza az elejére Go down
The author of this message was banned from the forum - See the message
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Erdő   2016-12-21, 19:42

*Szem nem láthatja, fül nem hallhatja az erdő védelmezőit...még az övéi sem. Inkább csak érzi a jelenlétüket, ahogyan az őrfák fürkész figyelmét is. Nem is éri hát váratlanul, amikor az ében kanca hirtelen megtorpan, és fáradtsága ellenére is megemeli okos fejét, hogy érdeklődve s bizalommal füleljen. A népe közt még ő maga is fiatalnak számító elf leány megsimítja a ló izmos nyakát, majd körülpillant a gyanakvó határvigyázók sokaságán. Sötét íriszei a hadnagyon állapodnak meg végül, s amennyire telhet tőle, a ló hátáról meghajtja fejét tisztelete jeléül - le nem szállhat, hisz maga sem tudja, miként küzdené vissza magát aztán a magatehetetlen gyermekkel karjai között. *
- Szomorú sorsa jutott gyermeketek menekítem Anwarion földjéről.. meghal, ha hamar a segítségetek nem nyújtjátok neki: én egymagam már nem tudom tovább az élők közt marasztalni. Lásd, én békés és segítő szándékkal érkeztem.
Vissza az elejére Go down
The author of this message was banned from the forum - See the message
Vendég
Vendég
avatar


TémanyitásTárgy: Re: Erdő   2016-12-15, 16:22

*Égnek a fekete kanca edzett izmai a kimerítő vágtától. Táguló orrlukakkal fújtat, csaknem levegő után kapkod már. Hangosan kopognak a fagyott földön a patkolt paták, csilingel a díszes lószerszám. Fehér hab gyűrődik az állat szája szegletén, és habos tajték csorog összeérő, izmos combjai között, valamint nyakának hajlatán.
Nem követel többet a kimerült állattól. Fél órája, hogy elérték Anwarion határán a végtelen, ősöreg erdőségeket - népének e vidéki hazáját. Az elf fölegyenesedik, finoman meghúzza a szárakat, és csitító suttogással csillapítja az állatot. A derék hátas olyannyira elszánta magát, hogy csak nehezen zökken ki a vágta monotonitásából, és lassít le ügetésre. Ha egyszer megleli az övéi városát a fák között, gondja lesz rá, hogy a nemes állatot minden fáradalmáért kárpótolja.
Nem is feszegette volna így a ló határait, ha utasa szörnyű állapota meg nem követelte volna. Szörnyű sebei, lelki traumája, és a csípős hideg ridege Faelnis minden igyekezete ellenére is egyre gyengíti a kókadó gyermeket. Amíg az egyre keskenyedő ösvény kanyarulatait követik a fák között, melyet az elfek szemein kívül legföljebb csak tapasztalt erdőjárók és vándorok pillantása követhet az erdő mélye felé, a leánynak ősi verset szaval övéinek dallamos nyelvén. Talán ettől reméli, hogy az élet pisla lángját megtartsa a gyermeki szívben..*
Vissza az elejére Go down
Mea
Admin
avatar

Hozzászólások sz. Hozzászólások sz. : 61
Regisztráció Regisztráció : 2015. Nov. 26.

TémanyitásTárgy: Erdő   2016-11-28, 18:37


A kúria melletti erdő, melyben nem ritkák a tündérek, elfek vagy az egész veszélyes fajok is. Sűrű fái és megannyi ösvényei között könnyedén elveszhet a tapasztalatlan kalandor, s könnyen tévútra kerülhet...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Erdő
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Erdőségek
» Erdőségek
» Fenyőerdők
» Fumiyuubo erdőség
» Erdőségek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Anwarion fórum :: -
Ugrás: